Velence 51.5 - az első hivatalos olimpiai távú versenyem

Vannak olyan versenyek, ami után alig bírom ki, hogy ne írjam meg rögtön a beszámolót. És vannak olyanok, ami után nehezebben megy. Pl. azért, mert jobban kifárasztott, nem maradt energia blogírásra vagy a jövőre nézve aggodalommal tölt el. :)

Mondjuk a keszthelyi versenyt nehéz lenne felülmúlni, csak sprint táv volt, épp elég rövid, hogy élvezni tudjam, de épp elég hosszú, hogy elég is legyen, és a korosztályos dobogós első hely is vitte a pálmát. Pedig ha visszaemlékszem, a velencei versenyt vártam a legjobban, ami azért is lehet, mert úgy volt, hogy ezzel a versennyel kezdem az idei szezont. Olimpiai táv, még mindig az a táv, ami egész komfortos, nem egy féltáv és főleg nem egy ironman (amiről meg fogalmam sincs milyen). Aztán most meg úgy érzem, hogy mégis sikerült kifognia rajtam egy kicsit. A nehezítő körülmények miatt nem sikerült olyan időt mennem, amire vágytam. De a dombok és a hőség ellenére szerintem kihoztam a maxot magamból. Most nem készültem fejben, felszerelésben annyit, mint Keszthely előtt. Csak nem sokkal a verseny előtt tudatosult bennem, hogy ezt az eseményt úgy nevezett edzőversenynek hívják, ami tulajdonképpen Kaposvár, majd Nagyatád felkészítő versenye. Ezért nem lesz útzár, versenybírók, bolyozni tilos, de nem ellenőrzik, nem lesz eredményhirdetés, sem technikai póló, sem érem. Én valahogy úgy vagyok vele, ha már verseny, akkor legyen ünneplés, éremmániásként meg legalább egy befutóérem. 

Na, de mindegy, akkor is verseny, időmérés lesz. Nándi először viccesen 2:15-t írt be az edzéstervembe, nyilván véletlen volt, mert ezzel még az ő tavalyi idejét is felülmúltam volna. Majd mikor megreklamáltam 2:30-ra átírta. Ha csak a keszthelyi sprint távos eredményem megszorzom kettővel, akkor is 2:47-re jön ki ez a dolog, és ugye ez sosem így működik. Bolyozni sem lehet, futásnál 10 km-n nem is bírnám tartani ezt a tempót. 
A rajt a vízből volt, fogni kellett a partot. Ez nem volt túl jó. Igyekeztem a szélére menni, ahol kevesebb a csaj. Őszinte leszek, leírni sem szép, de jó sokan idegesítettek. Jaj és akkor merre kell úszni? Úristen ennyi a 1,500 méter? És ilyen lányos rinyálásokat kellett hallgatnom és valahogy nem bírtam. Főleg, hogy tudtam, hogy 1-2 perc van hátra, de a speakert sem hallom ezek miatt. Nem is akarok én itt birkózni, amint megszólal a kürt, jól megnyomom az elején. Kürt, ezt szerencsére hallottam. Sikerült is jól elmennem az elején, voltak előttem vagy 10-15-n, de hátulról nem előztek meg az egész verseny alatt. Nem is néztem sosem hátra. Az elején azért gyorsabban kezdtem el úszni, úgyhogy visszavettem a tempóból, hogy bírjam végig. Az én órám szerint 27:05, 14. emberként jöttem ki a vízből. Utólag megnéztem és 01:50-es százakat jelent, aminek nagyon örülök.

Gyors öltözés és tovább. A keszthelyin sprint távból kiindulva most vettem zoknit. Az a fél perc időveszteség nem ér meg egy vízhólyagot sem. És akkor bringa. De jó már az első utca egy domb. Még jó, hogy a verseny előtt nem láttam szinttérképet.

Ez itt a lovasberényi emelkedő - élőben durvábbnak tűnik :)

Jó, 40 km, próbáljuk meg kihozni ebből amit lehet. Szép a táj, nagyon meleg van, de hova megyünk egy szőlőhegyre? Pár lányt megelőzök, előznek engem is. Nemsokára jönnek a fiúk is. Az úszásomat éreztem jónak, mégis valahogy a bringán jobb abszolút eredményem lett. Kiváncsi voltam mennyi lehet az átlagsebességem, de nem tudtam nézni. Jobb is így, megyek, ahogy bírok, lesz ami lesz. Jó sok domb volt, de szép a táj. Aztán Lovasberény előtt egy óriási lejtő volt. Nagyon élveztem, próbáltam "összekuporodni", hogy kisebb legyen az ellenállás, de aztán rájöttem, hogy itt meg vissza is kell jönni. Az elején lévő domboknál meg pont az éltetett, hogy jövök én még erre és akkor lefelé. Tényleg durván nézett ki, de a szép lassan megyek és nem nézek felfelé taktikát alkalmaztam. Igazából tök jól bírtam.  
Nem is ez a domb vette ki az erőm, vagy lehet előtte az összes többi, de 30 km után már küzdősebbnek éreztem a dolgot. Magamhoz képest jobban megnyomtam a dombokat és ez kivette az erőm. Nagyon meleg is volt, de menetszélben elviselhető. 
A futásra nagy terveim voltak. Érdekes, hogy mindig azt várom, hogy csak a bringát éljem túl és akkor jön a kedvenc számom, a futás. Tudom, hogy sosem voltam jó futó, de azt legalább úgy érzem bírom, ha lassan is, de sokáig. Tudtam, hogy 10 km-en nem tudok 5 perces ezreket tartani, mint Keszthelyen, de azért azt reméltem, hogy 5:30-n belüli átlagom minimum lesz, futok egy 55 percet. De hát épp ezt beszéltük valakivel múltkor, hogy biztos azért van a futás a végén, mert ha már nagyon kifáradsz ott talán még talpon tudsz maradni. Kíváncsi lennék hányan fuldokolnának, ha teljesen kimerülten kéne még a végén a vízbe menniük. 
A hőség óriási volt, direkt vizespólózással készültem. Tominak a depóból kidobtam a pólóm, hogy vizezze be valahol. Arra gondoltam, hogy majd a második körben oda tudja adni, de arra nem, hogy ő élelmesebb, mint én és rögtön a legkézenfekvőbb vízforrásba, a velencei tóba meríti a pólóm. :) 

Számított, biztos, hogy számított, hogy csurom vizes, fehér pólóban, sapkában futottam, de azért még így is nagyon sokat kivett belőlem a meleg. A strand után volt egy nem túl hosszú, de prériszerű, poros szakasz. Ilyen lehet kb. a Spartatlonon futni. Később bement az út fák közé, de mivel nem sokkal múlt dél, nem sok árnyék volt. Mentem folyamatosan, a séta fel sem merült, fogalmam sem volt, hogy milyen tempót megyek, lassúnak éreztem. Minden frissítőnél ittam vizet, kólát is. A bringa után, azért éreztem, hogy be van kicsit állva a vádlim, combom, de az első ilyen cola után sokkal jobb lett. 
Mindig így van. Az elején az ember nagy tervekkel, időelvárásokkal megy oda, de a végére sokszor nem marad más, mint a küzdés. Az élmezőnnyel ellentétben én nem egy időeredményért küzdök, hanem a túlélésért. :)
Ott már a korábbi tervek nem számítanak, csak hogy vége legyen, befejezzem. :)

Azt írtam, hogy boldog leszek, ha 3 órán belüli időm lesz. Az utolsó fordító után nézem az órám, kb. 2 km. lehet hátra, még van 14 percem a 3 órából. Megyek tovább. Aztán mikor már csak kb. 500 méter volt hátra rájöttem, hogy nem ez nem lesz meg. Akkor előtörő energiákkal elkezdtem valami sprint szerűt, de láttam, hogy már késő, késői a hajrá, már nem lesz meg. 

A vége 3:00:25. 

De nem baj, beértem. :)

Utólag mindig elemezgetem az időmet, sem a bringával, sem a futással nem voltam megelégedve, meg az a fránya 25 mp. 

A tavalyihoz képest sokkal nehezebb pálya volt, sok dombbal. Lehet nem sikerült 30-as átlagot tekernem, de ha a fiúk idejéhez hasonlítom magam, akkor egész jó.

72 női indulóból 15. hely. Korosztály 2. helyezés. :)
Egész sok pasit is lenyomtam. Nándi mondta, hogy ne ezt az irányt kövessen, hogy első helyezés után második...

A végén megnyugtattam magam, tényleg nehéz pálya, nehéz körülmények voltak. Kicsit aggasztott, hogy Atádon is ilyen meleg van, hogyan fogom a több, mint 4szer hosszabb távon bírni. Na de mostanában a "minden napnak megvan a maga aggodalma" idézettel nyugtatom magam. 3 hét múlva pedig Kaposvár, félironman. 

Nem tartottam a futó etikettet, miszerint meg kellett volna várnom, amíg az előttem lévőről célfotó készül, de siettem  a 3 óráért, ő meg úgyis órát nyomogatott. 

https://connect.garmin.com/modern/activity/797768783