Ha megkérdeznék, hogy mikor kezdtem triatlonozni, nem is tudom mit mondanék. 2013 augusztusában Szálkán volt az első triatlon versenyen, S-táv, ami majdnem sprint táv, csak az úszás 250 méterrel kevesebb. Akkor még cross bringával, mellúszással, csak úgy ki akartam próbálni, hogy milyen. Mindig is szerettem volna triatlonozni, csak hát utáltam futni. :)
2014-ben 3 triatlon versenyen voltam és ebből az egyik Szálkán az XL táv volt, vagyis félironman lettem. Akkor már gyorsúszásban, országútival, bringás cipővel, nem is olyan rossz időeredménnyel. Szóval igazából 2014-ben kezdtem triatlonozni.
Vagy mégsem?
Vagy mégsem?
2014 októbere óta hivatalos triatlonos edzőm van, 2015 tavasza óta hivatalos, leigazolt versenyző vagyok a Kistarcsai VSRC-ben. :) Ami komolyabban hangzik azért, mint amilyen. :) Idén vettem egy jobb bringát, van könyöklőm, neoprénem, triatlon mezem és ezzel ellentétesen arányosan kevés megtakarításom. :D:D:D
Nem gondoltam volna, hogy a 25 év sport nélküli életem ennyire megváltozik.
Az idei évet, már ennek megfelelően alakítottam/alakítom. Tudatosan nem mentem el sok futóversenyre, ahol eddig voltam vagy egyébként szerettem volna. A terepfutás szorult leginkább háttérbe, mert már KESZ-re sem járok, de egyszerűen most nem fér bele. De még visszatérek. :D
Nem is értem, hogyan mehettem tavaly csak 3 triatlonversenyre, pedig annyi van nyáron, mint a fene.
A szezont május 23-án kezdtük meg, 3 fős lány csapattal mentünk a tiszaújvárosi sprint OB-re. Nagyon vártam a versenyt, annak ellenére, hogy itt egyéniben nem volt lehetőségem bizonyítani. Itt is már befészkelte magát belém a gondolot, hogy tavaly nem volt olyan sok csapat és hát talán egy dobogós helyezést, talán lehetne, ha csak 4 csapatból is, de lehetne. :) Persze magáért az élményért, a teljesítésért mentem, dehát mindig ott van a hab meg a torta gondolat. :)
Sajnos az a verseny nagyon nem sikerült, ahogy terveztük, nemhogy dobogós helyezésünk nem lett, de a versenyt be sem tudtuk fejezni egy baleset miatt. Egy bringapályán kóborló macska miatt, ütköztünk egy szembejövő csapattal. Judit meg is sérült szerencsére könnyebben, Adri bringája is sérüléseket szenvedett. Szerencsére én leghátsó emberként kimaradtam a buliból. Mivel minimum 3 embernek az ideje számított volna, nem tudtuk folytatni a versenyt. Bár nem is tudom, hogy ment volna-e úgy, hogy egy csapattagunkat épp a mentő viszi. A másik csapatban egyébként 5-en voltak és folytatták is a versenyt, egy sérült lányt hátrahagyva, és bár harmadikak lettek volna, kizárták őket a versenyből. Valószínűleg az ütközés miatt, mivel főleg nekik volt ez köszönhető.
Az eset után nagyon szomorú voltam. Tök jó bringás átlagot mentünk, nem sokkal az esés előtt mentünk el egy kijelző előtt, 32-t mutatott. Kiváncsi voltam, mit tudunk kihozni a váltóból és hogy hogyan fog menni a futás.
Nem csak szomorú, hanem dühös is voltam, vagyis inkább hiányérzetem volt, hogy az év első versenye így sikerült.
A keszthelyi versenyről hallottam már többször, de az UB miatt teljesen kizártam. Aztán nem tudom honnan jött, de még aznap, a tiszaújvárosi verseny napján mondtam Nándinak, hogy figyelj Nándi én oda elmegyek. Az UB rajtja délután van, megbeszélem, hogy meg tudjuk oldani. Akkor annyira rá voltam erre gerjedve, hogy nem gondoltam bele, hogy az UB-ra az én kocsimmal mennénk és a csapat átszervezését jelenti. Este, amikor ezt jobban átgondoltam aggódni kezdtem. Nem akartam bonyolítani a dolgokat, nem akartam a csapatot cserben hagyni, de úgy éreztem nekem mennem kell Keszthelyre.
Írtam is Balázsnak a csapatkapitánynak, hogy meg tudnánk-e oldani valahogy és hogy én még rögtön a verseny vége után, ha átszáguldok, akkor a rajtra is odaérthetek. Még szerencse, hogy triatlonos ő is, és tök kedves volt és mondta, hogy persze megoldjuk és úgy is tud egy embert, aki még besegítene és hogy menjek nyugodtan, ne is siessek vissza.
Nagyon megörültem, mentem is fel a honlapra nevezni, ahol láttam vasárnap este, hogy a nevezési díjnak péntek éjfélig be kellett volna érkezni. Azért gondoltam teszek egy próbát, mert a jelentkezési form nem volt letiltva, sőt kártyás fizetéssel a pénz rögtön ott volt, bár mondjuk nem péntek este. Sajnos nem volt rajtlista, ezért érdeklődtem egy emailben, hogy biztosan mehetek-e. De reméltem, hogy ha már a pénz ott van, akkor nem lehet gond.
Hétfő reggel már le is volt zárva a nevezés :) és ki volt írva, hogy a módosított határidő hétfő 10:00-re. :)
Nem is értem, hogyan mehettem tavaly csak 3 triatlonversenyre, pedig annyi van nyáron, mint a fene.
A szezont május 23-án kezdtük meg, 3 fős lány csapattal mentünk a tiszaújvárosi sprint OB-re. Nagyon vártam a versenyt, annak ellenére, hogy itt egyéniben nem volt lehetőségem bizonyítani. Itt is már befészkelte magát belém a gondolot, hogy tavaly nem volt olyan sok csapat és hát talán egy dobogós helyezést, talán lehetne, ha csak 4 csapatból is, de lehetne. :) Persze magáért az élményért, a teljesítésért mentem, dehát mindig ott van a hab meg a torta gondolat. :)
Sajnos az a verseny nagyon nem sikerült, ahogy terveztük, nemhogy dobogós helyezésünk nem lett, de a versenyt be sem tudtuk fejezni egy baleset miatt. Egy bringapályán kóborló macska miatt, ütköztünk egy szembejövő csapattal. Judit meg is sérült szerencsére könnyebben, Adri bringája is sérüléseket szenvedett. Szerencsére én leghátsó emberként kimaradtam a buliból. Mivel minimum 3 embernek az ideje számított volna, nem tudtuk folytatni a versenyt. Bár nem is tudom, hogy ment volna-e úgy, hogy egy csapattagunkat épp a mentő viszi. A másik csapatban egyébként 5-en voltak és folytatták is a versenyt, egy sérült lányt hátrahagyva, és bár harmadikak lettek volna, kizárták őket a versenyből. Valószínűleg az ütközés miatt, mivel főleg nekik volt ez köszönhető.
Az eset után nagyon szomorú voltam. Tök jó bringás átlagot mentünk, nem sokkal az esés előtt mentünk el egy kijelző előtt, 32-t mutatott. Kiváncsi voltam, mit tudunk kihozni a váltóból és hogy hogyan fog menni a futás.
Nem csak szomorú, hanem dühös is voltam, vagyis inkább hiányérzetem volt, hogy az év első versenye így sikerült.
A keszthelyi versenyről hallottam már többször, de az UB miatt teljesen kizártam. Aztán nem tudom honnan jött, de még aznap, a tiszaújvárosi verseny napján mondtam Nándinak, hogy figyelj Nándi én oda elmegyek. Az UB rajtja délután van, megbeszélem, hogy meg tudjuk oldani. Akkor annyira rá voltam erre gerjedve, hogy nem gondoltam bele, hogy az UB-ra az én kocsimmal mennénk és a csapat átszervezését jelenti. Este, amikor ezt jobban átgondoltam aggódni kezdtem. Nem akartam bonyolítani a dolgokat, nem akartam a csapatot cserben hagyni, de úgy éreztem nekem mennem kell Keszthelyre.
Írtam is Balázsnak a csapatkapitánynak, hogy meg tudnánk-e oldani valahogy és hogy én még rögtön a verseny vége után, ha átszáguldok, akkor a rajtra is odaérthetek. Még szerencse, hogy triatlonos ő is, és tök kedves volt és mondta, hogy persze megoldjuk és úgy is tud egy embert, aki még besegítene és hogy menjek nyugodtan, ne is siessek vissza.
Nagyon megörültem, mentem is fel a honlapra nevezni, ahol láttam vasárnap este, hogy a nevezési díjnak péntek éjfélig be kellett volna érkezni. Azért gondoltam teszek egy próbát, mert a jelentkezési form nem volt letiltva, sőt kártyás fizetéssel a pénz rögtön ott volt, bár mondjuk nem péntek este. Sajnos nem volt rajtlista, ezért érdeklődtem egy emailben, hogy biztosan mehetek-e. De reméltem, hogy ha már a pénz ott van, akkor nem lehet gond.
Hétfő reggel már le is volt zárva a nevezés :) és ki volt írva, hogy a módosított határidő hétfő 10:00-re. :)
Pont az 500-as rajtszámot kaptam, az utolsót. A depóban már nem állt mögöttem más. :)
Nagyon örültem, hogy az UB miatt mégsem maradok le erről a versenyről, habár annak a rajtjának nem lehettem ott. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű hétvége, de az UB miatt önmagában is nehéz lenne. Eléggé izgultam, talán kicsit jobban, mint kellett volna. Sajnos a pakolás miatt, nem sikerült éjfél előtt lefeküdnöm és 5:15kor már kelni is kellett. Előtte lévő nap egy óra regeneráló tekerés volt beírva az edzéstervbe. Igazán jól esett, ezt szeretem én, jó lassan tekerni, a naplementében, rákészülni fejben a versenyre.
Bár Nándi azt mondta, hogy 2 órával rajt előtt oda kell érni egy triatlon versenyre, én ezt annyira nem támogatom, mert több idő van izgulni, korábban kell kelni és azért én elég gyorsan el tudok készülni. Meglepetésként ért, hogy a versenykiírással ellentétben nem volt sem öltöző, sem ruhatár. A strandon egy kis fülkében öltöztem át és a depóban hagytam az egész táskám, kocsikulccsal, telefonnal együtt, de reméltem, hogy nem lesz baja. A menő testfestést megkaptam. :) Nem csak karra, hanem lábra is. :) Ezt még utána UB-n is büszkén viseltem. Sőt a zánkai frissítő pontnál egy lány ezt meglátva kérdezte is, hogy triatlonozni voltál? Jaj, de jó. :) Olyan aranyos volt. Az mondjuk nem direkt volt, hogy hétfőn bejöttem a céghez és bár fürödtem a lábamon teljesen rajtamaradt a filc, próbáltam nagy nehezen lesikálni egy papírtörlővel. :)
A tiszaújvárosi versenyen csak részben sikerült felavatnom a triatlonmezem, mert futáson nem teszteltem. A neoprén ruhám is csak kétszer volt rajtam az orfűi edzőtáborban, most volt az első versenybevetése. Azért többen nyomták anélkül, kb. 17-18 fokos volt a víz, nekem azért egyértelmű volt, hogy abban fogok úszni.
Nagyon örültem, hogy a férfi és a női rajt külön volt, mert azért nem annyira vágytam férfiakkal vízben dulakodásra. A táv nem volt hosszú, gondoltam, hogy elmegyek az elejével. Az úszásomra összességében nem vagyok büszke. Én akinek azért elég jó a vízbiztonsága és azért talán az úszása sem olyan rossz, elég pánikhangulatban éreztem magam. A pulzusom nagyon magas lehetett, dulakodás itt is volt és még pár hullámot is benyeltem. Az úszószemüvegem egyszerűen mindig bepárásodik bármit csinálok. Köpködhetem, fogkrémezhetem, samponozhatom. Emiatt igen korlátozottan láttam és mivel úgy is lábvizen akartam úszni követtem egy kb. 5 emberből álló bolyt. Gondoltam, ennyi ember csak nem tévedhet. Hát de... Először valami sípszerűt hallottam, de felnéztem, nem nagyon láttam semmit, nem foglalkoztam vele. A hajókürttel már annál inkább. Akkor jobban megnéztem és láttam, hogy kb. 30 fokkal rossz irányba úszunk. Akkor menjünk a jó irányba, akkor ezentúl jobban figyelnem kell, mert az előttem úszok nem bizonyultak jó támpontnak.
Fordító. Úszok, úszok, kis dulakodás megint, de nem vészes. Látom a bóját, nézem, nézem, követem, megint a sípolás. Megállok felnézek, basszus az a rossz oldali bója. Ekkor asszem bevizeztem kicsit a szemüvegem. Utána nagyjából sikerült tartanom az irányt. (El is határoztam, hogy legközelebb nyílt vízben, rövid távon nem kell nekem úszószemüveg.) Úszok, amíg bírok, amíg le nem ér a kezem, olyan alacsony a víz. A mellettem lévők sétálnak, na mondom, azért itt egy magastérd-emeléses futással azért gyorsabban lehet haladni. Lehet ezért gyakoroltuk a futóiskolában? :)
Befelé menet és egy jó ideig csak futás volt, majd ellestem az elsőktől a delfinezős trükköt, beugrás, felállás, újra ugrás, amíg rendes úszásra nem alkalmas a vízmélység.
Aztán futás kifelé. Azért van 30-60 másodperc az én és a hivatalos úszóidő között, mert a vízből kijövet még pár száz méter volt a depó, ők azt úszásnak, én depóidőnek számoltam.
Azon a pár száz méteres szakaszon meg is előzött 2-3 ember, még próbáltam kifújni magam.
Nem lett olyan rossz a depo időm talán, mindegyik 2 percen belül van, de azért a neoprént gyorsabban szerettem volna levenni. Egy versenybíró rám is szólt, mert a rajtszámomat majdnem elfelejtettem felvenni kifelé menet.
Van még mit fejlődnöm ezekben a dolgokban is sprint távon. A bringás cipőt még nem a bringára csatolva vettem fel.
Aztán indulás bringával, a kijáratig tolom, hajrá. Ez a leggyengébb számom. Nagy meglepetéssel olvastam, hogy a bolyozás engedélyezett. Mint azóta megtudtam ez mindegyik spint távon így van. Ez volt a nagy stratégiám: találok egy jó tempójú ember és beállok mögé. Nem szép dolog tudom más energiáját kihasználni, de ez egy verseny és megengedett. Tudom, hogy az élboly is ezt csinálja, sőt, lehet direkt van erre egy emberük.
A 20 km-es versenytáv 5 körből állt, ennek nem örültem annyira, mert így nem volt olyan gyors pálya a fordítók miatt. Meg annyit voltam már "nézőként" kórházban májusban bringás baleset miatt, hogy már mindenben a potenciális veszélyforrást látom. Volt is egy csaj, aki egy kanyarban nagyon csúnyán kisodródott. Szerencsére a balesetet épp nem láttam.
Elindultam a bringa pályán, sajnos az órámon mindent láttam, csak az aktuális tempót sem, reméltem, hogy 30km/h körüli. A verseny terhe nehezedett rám és próbáltam gyorsan menni, ami tőlem telik, de éreztem, hogy lehet ez 20 km-n is sok lesz így.
Találtam egy 2 fős bolyt, és hozzájuk csatlakoztam, de hamar úgy döntöttem, hogy lassúak nekem. Gondoltam, akkor kicsit gyorsabban, de megyek egyedül. Szerencsére mögülem előtűnt egy lány, aki meg is előzött, gondoltam, akkor most rányomulok és próbálok rajta maradni. Teljesen ideális volt, nyomatta, de mögötte nem haltam meg, tekertem folyamatosan, de nem volt olyan megerőltető.
A kanyarokat is elég óvatosan vette be, ezért ott sem szakadtam le. Szabályos volt, mégis olyan pofátlannak éreztem magam, hogy kihasználom. Hallotta, hogy ott vagyok, de hát nem tehetett semmit. Gondoltam, lehet be fog szólni vagy azt akarja majd, hogy cseréljünk, de én elől nem biztos, hogy bírtam volna ezt a tempót. Aztán később mögém is jött egy lány, 3 fősre fejlődött a bolyunk. A első lány kérdezte az utolsó kör előtt, hogy van még egy? Mondom igen. Erre is jó volt az óra, hogy ezt legalább láttam. A depóig egyszerre mentünk be, nem is akartam megelőzni, gondoltam az milyen pofátlanság lenne. Egyszerre kezdtünk el futni is. A speaker be is mondta a nevünket:... (elfelejtettem a nevét, pedig végig azt láttam magam előtt lifegni) és közvetlenül mögötte "Csordás Réka, a Kistarcsai VSRC versenyzője." Tök jó volt hallani. :)
Az órámon jó lett volna látni, hogyan sikerült a bringa, de ilyenkor csak azt írja ki, hogy "Kezdd el a futást!" Még jó, hogy mondja... :D
A futás első körében is nagyon a lány mögött voltam. Gondoltam már biztos elege van belőlem, hogy végig a lihegésem hallja. Az első kör végén már nagyon közel kerültem hozzá, majdnem megelőztem, de aztán szerintem belassultam. Az időm is ezt mutatja, az első köröm 4:38-as átlagú volt, még a második 5:13. Így jön összességében 5 perces ezrekre. A futópályán nem előzött meg senki, csak az első helyezett körözött le. Mondhatnám, hogy nyomattam ahogy bírtam, de azért nagyon néztem, hogy ki mennyire jön mögöttem és hogy vajon hány éves lehet. Ha jobban megközelítettek volna, akkor szerintem jobban is tudtam volna nyomni. Szerettem volna végigmenni, bizonyítani magamnak, az első sprintversenyem megcsinálni, a kitűzött időt (1:25) menni, de a hab meg a torta, hátha egy dobogó, hátha egy 3. hely.... És beértem. 1:23:49.
Sikerült és szerintem jó idővel. :) Örültem, szép az érem. A célban gratuláltam és megköszöntem a lánynak, hogy bolyozott nekem. Mosolygott, nem volt mérges. :)
Adri is nem sokkal később beért, sajnos Gabinak fel kellett adnia. Felhívtuk együtt Nándit, hogy elmondjuk neki, hogy sikerült. Én személy szerint egy smst írtam volna neki, nem akartam zavarni. :) Mondtam neki, hogy 1:23:49. Kérdezte, hogy és az jó? :D Mondom szerintem elég jó, pont olyasmi, amit terveztem és ő is 01:30-t írt az edzéstervbe. Majd részletesen elmondtam, melyik hogyan sikerült. Az 15 perces úszásra azt mondta, hogy az szerinte nem elég jó nekem. :) Mondtam, hogy bár én eleve 15 percre lőttem be (mert nem számoltam ki azok milyen ezrek), de azért mehetett volna jobban is, mert hát két pont között nem a cikkcakk a legrövidebb út.
Aztán összeszedtünk a depóból a cuccokat, átöltöztem, bepakoltam a kocsiba, még a többiekhez visszamentem, de azért kiváncsiságból megnéztem az eredménylistát. Jé, 10. vagyok, nézzük a korosztályt. 25-29, 25-29.... de hol van..... micsoda? Az én nevem az első? Najó nézzük meg mégegyszer? Azta, tényleg, az előttem lévők vagy fiatalabbak vagy idősebbek. Jé, a kategória oszlopban is egy egyes van. :D Dejó... Nézzük Adrit. Adri 3. :)
De jó. :) De vajon kihirdetik? Nem voltunk olyan sokan, mi van, ha csak az abszolútat hirdetik? Megkérdeztem a rendezői sátornál. Senki sem tudja biztosra, de azt tanácsolják maradjunk itt 3 óráig. De hát nekem UB-ra kell mennem. Odamegyek egy versenybíróhoz is, de ő sem tudja.
Elújságolom a hírt Adriéknak is, megbeszéljük, hogy megvárjuk, lesz ami lesz. Számolgatok, Balázs is mondta, hogy nem kell sietnem, úgyhogy van időm megvárni. Már elmúlt 3 óra még nem kezdik, csak rendezgetik az érmeket. Van jó sok. :D Úgy látom nekünk is fog belőle jutni. :) Balázs közben hív, hogy mizu? Mondom épp az eredményhirdetésre várunk, mert érdekeltek vagyunk. :) Megbeszéljük, hogy utána megyek és csatlakozok az UB-hoz.
Építik a dobogót, el kezdem felidézni magamnak, hogy mi is szokott lenni a tv-ben a protokoll? Mielőtt valaki felállna, először a többieknek gratulál. Jó akkor én is ezt csinálom majd. Persze azért nem sikerült tökéletesre, mert nem előlről, hanem hátulról közelítettem. Reméltem, hogy a többiek is megvárják az eredményhirdetést és nem egyedül kell kint állnom és még azt hiszik, hogy 1-ből 1 lettem. :)
Kiállunk, fiúk közül csak az első helyezett van már ott, Dávid, egyesületi társ. :) Úgy vigyorgok, mint egy vadalma. A speaker is mondja, hogy mindenki mosolyog, akkor jó. :)
A szívem mélyén reméltem, hogy egyszer elérek valahol helyezést, de nem is gondoltam volna, hogy ez most lesz és hogy elsőre az első hely. Nándi később hívott, mondtam neki, hogy akkor újra kérdezze meg, hogy jó-ez az eredmény? Mert a 25-29-es korosztály első helyéhez elég volt most. :D
Nagyon örülök a helyezésnek, de azért nagyon sok olyan mondatot tudnék mondani ennek az eredménynek a kapcsán amiben a DE és a HA szavak szerepelnek.
A 2013-as majdnem spint távom 1:50 lett, sokat fejlődtem. Az az időeredmény egyénként alapból szerintem átlagosnak tekinthető, próbáltam megtalálni, hogy mennyi a világrekord, de nem sikerült. A profi nők nem sokkal 1 óra felett teljesítik a távot. Az itteni győztes ideje 1:10 körül volt.
De hát ezek versenyek és nem hiába adnak ki érmeket. 45 nő indult, abszolút helyezésem 10. A korcsoportomban 9 nő indult és abból lettem az első. Nem 100, de nem is 3. :)
Mindenki nagyon gratulált, de azért volt egy ember, aki azt mondta, hogy akkor sokat fejlődhettél, ha nyertél.... Egy kis cinizmust éreztem. Igen, sokat is fejlődtem, de még van tovább. Sosem gondoltam volna, hogy valaha fogok 5 perces ezreket futni. Kevésnek gondoltam ezt a 45 nőt, de tavaly kb. fele ennyien indultak csak. Akkor a 25-29-es korosztályban 1:30 is elég volt a győzelemhez, most ez az idő a dobogóra sem lett volna elég. Az első 3 helyezett 16-24-es korosztályba tartoztak.
Ha már idén 30 lennék az időm csak az 5. helyre lett volna elég. Lehet jövőre bajban leszek. :) Pedig épp azt gondoltam, hogy jobb egy korosztály alján, mint tetején lenni. :)
Egyre nagyobb divat a triatlon, most kell megragadnom ezeket az alkalmakat a bizonyításra. Bár most Atád az idei nagy cél, de lehet jobb lenne később spint távra specializálódni. :D:D Nándi szerint ahhoz nem vagyok elég gyors és igaza is van. :) Ahhoz nem 5 perces, hanem inkább 4, 4-en belüli kilométerek kellenek. :D
De sikerült egy olyan sportágat találnom, ahol azért is van esélyem eredményekre, mert kevés a nő. Atádon 600 indulóból 38 nő volt tavaly, és mivel a triatlonban 5-sével vannak a korosztályok ezért ez el is oszlik. Lehet, hogy csak 9-ből lettem az első, de mindenki másnak is lehetősége volt nevezni, egy ilyen versenyre készülni. Mégiscsak 8-10-13 óra heti edzésóráról van szó az én esetemben. Nem egy lányos sportot választottam, engem nem érdekel a balett vagy az aerobik. Sokszor viccesen szoktam mondani, hogy én nem is vagyok igazi lány. Fogalmam sincs mikor vannak a Glamour napok, de azt tudom, hogy hány kilométer bringával Szob. :) Azért a mezem, a tenyérállásom és a bójám rózsaszín és vízálló sminkkel mentem a versenyre. :)
Na, de inkább kiélvezem ezt a kis dicsőséget. Már korábban kinéztem egy versenyt, ahol dobogós terveim vannak, abból kiindulva, hogy tavaly csak 4 ember volt a korosztályomban. :D:D:
Hülyeség ilyenekkel kalkulálni, mert ennyi áron magamnak is rendezhetnék egy versenyt, ahol egyedüli indulóként első lennék. :)
Most hogy van hivatalos sprint távos eredményem inkább arra megyek majd rá, hogy folyamatosan javítsak rajta.
A következő ilyen táv: július 5. Palóc triatlon.
A szezon pedig beindult, úgyhogy most vasárnap is folytatom a versenyzést, velencei olimpiai távval, duplára emelem a tétet. Mivel ez edzőverseny és helyezések sem lesznek, ezzel nem kell majd foglalkoznom. Mivel itt majd bolyozni sem lehet, erre leszek legjobban kiváncsi, hogy milyen bringás átlagot sikerül összeszednem a 40 km-n. :)
Lehet soha többet nem is kerülök dobogóra, de ezt az egyet akkor sem veheti el tőlem senki. Olyan, mint a maraton. :)
Nagyon örültem, hogy az UB miatt mégsem maradok le erről a versenyről, habár annak a rajtjának nem lehettem ott. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű hétvége, de az UB miatt önmagában is nehéz lenne. Eléggé izgultam, talán kicsit jobban, mint kellett volna. Sajnos a pakolás miatt, nem sikerült éjfél előtt lefeküdnöm és 5:15kor már kelni is kellett. Előtte lévő nap egy óra regeneráló tekerés volt beírva az edzéstervbe. Igazán jól esett, ezt szeretem én, jó lassan tekerni, a naplementében, rákészülni fejben a versenyre. Bár Nándi azt mondta, hogy 2 órával rajt előtt oda kell érni egy triatlon versenyre, én ezt annyira nem támogatom, mert több idő van izgulni, korábban kell kelni és azért én elég gyorsan el tudok készülni. Meglepetésként ért, hogy a versenykiírással ellentétben nem volt sem öltöző, sem ruhatár. A strandon egy kis fülkében öltöztem át és a depóban hagytam az egész táskám, kocsikulccsal, telefonnal együtt, de reméltem, hogy nem lesz baja. A menő testfestést megkaptam. :) Nem csak karra, hanem lábra is. :) Ezt még utána UB-n is büszkén viseltem. Sőt a zánkai frissítő pontnál egy lány ezt meglátva kérdezte is, hogy triatlonozni voltál? Jaj, de jó. :) Olyan aranyos volt. Az mondjuk nem direkt volt, hogy hétfőn bejöttem a céghez és bár fürödtem a lábamon teljesen rajtamaradt a filc, próbáltam nagy nehezen lesikálni egy papírtörlővel. :)
A tiszaújvárosi versenyen csak részben sikerült felavatnom a triatlonmezem, mert futáson nem teszteltem. A neoprén ruhám is csak kétszer volt rajtam az orfűi edzőtáborban, most volt az első versenybevetése. Azért többen nyomták anélkül, kb. 17-18 fokos volt a víz, nekem azért egyértelmű volt, hogy abban fogok úszni.
Nagyon örültem, hogy a férfi és a női rajt külön volt, mert azért nem annyira vágytam férfiakkal vízben dulakodásra. A táv nem volt hosszú, gondoltam, hogy elmegyek az elejével. Az úszásomra összességében nem vagyok büszke. Én akinek azért elég jó a vízbiztonsága és azért talán az úszása sem olyan rossz, elég pánikhangulatban éreztem magam. A pulzusom nagyon magas lehetett, dulakodás itt is volt és még pár hullámot is benyeltem. Az úszószemüvegem egyszerűen mindig bepárásodik bármit csinálok. Köpködhetem, fogkrémezhetem, samponozhatom. Emiatt igen korlátozottan láttam és mivel úgy is lábvizen akartam úszni követtem egy kb. 5 emberből álló bolyt. Gondoltam, ennyi ember csak nem tévedhet. Hát de... Először valami sípszerűt hallottam, de felnéztem, nem nagyon láttam semmit, nem foglalkoztam vele. A hajókürttel már annál inkább. Akkor jobban megnéztem és láttam, hogy kb. 30 fokkal rossz irányba úszunk. Akkor menjünk a jó irányba, akkor ezentúl jobban figyelnem kell, mert az előttem úszok nem bizonyultak jó támpontnak.
Fordító. Úszok, úszok, kis dulakodás megint, de nem vészes. Látom a bóját, nézem, nézem, követem, megint a sípolás. Megállok felnézek, basszus az a rossz oldali bója. Ekkor asszem bevizeztem kicsit a szemüvegem. Utána nagyjából sikerült tartanom az irányt. (El is határoztam, hogy legközelebb nyílt vízben, rövid távon nem kell nekem úszószemüveg.) Úszok, amíg bírok, amíg le nem ér a kezem, olyan alacsony a víz. A mellettem lévők sétálnak, na mondom, azért itt egy magastérd-emeléses futással azért gyorsabban lehet haladni. Lehet ezért gyakoroltuk a futóiskolában? :)Befelé menet és egy jó ideig csak futás volt, majd ellestem az elsőktől a delfinezős trükköt, beugrás, felállás, újra ugrás, amíg rendes úszásra nem alkalmas a vízmélység.
Aztán futás kifelé. Azért van 30-60 másodperc az én és a hivatalos úszóidő között, mert a vízből kijövet még pár száz méter volt a depó, ők azt úszásnak, én depóidőnek számoltam.
Azon a pár száz méteres szakaszon meg is előzött 2-3 ember, még próbáltam kifújni magam.
Van még mit fejlődnöm ezekben a dolgokban is sprint távon. A bringás cipőt még nem a bringára csatolva vettem fel.
Aztán indulás bringával, a kijáratig tolom, hajrá. Ez a leggyengébb számom. Nagy meglepetéssel olvastam, hogy a bolyozás engedélyezett. Mint azóta megtudtam ez mindegyik spint távon így van. Ez volt a nagy stratégiám: találok egy jó tempójú ember és beállok mögé. Nem szép dolog tudom más energiáját kihasználni, de ez egy verseny és megengedett. Tudom, hogy az élboly is ezt csinálja, sőt, lehet direkt van erre egy emberük.
A 20 km-es versenytáv 5 körből állt, ennek nem örültem annyira, mert így nem volt olyan gyors pálya a fordítók miatt. Meg annyit voltam már "nézőként" kórházban májusban bringás baleset miatt, hogy már mindenben a potenciális veszélyforrást látom. Volt is egy csaj, aki egy kanyarban nagyon csúnyán kisodródott. Szerencsére a balesetet épp nem láttam.
Az órámon jó lett volna látni, hogyan sikerült a bringa, de ilyenkor csak azt írja ki, hogy "Kezdd el a futást!" Még jó, hogy mondja... :D
A futás első körében is nagyon a lány mögött voltam. Gondoltam már biztos elege van belőlem, hogy végig a lihegésem hallja. Az első kör végén már nagyon közel kerültem hozzá, majdnem megelőztem, de aztán szerintem belassultam. Az időm is ezt mutatja, az első köröm 4:38-as átlagú volt, még a második 5:13. Így jön összességében 5 perces ezrekre. A futópályán nem előzött meg senki, csak az első helyezett körözött le. Mondhatnám, hogy nyomattam ahogy bírtam, de azért nagyon néztem, hogy ki mennyire jön mögöttem és hogy vajon hány éves lehet. Ha jobban megközelítettek volna, akkor szerintem jobban is tudtam volna nyomni. Szerettem volna végigmenni, bizonyítani magamnak, az első sprintversenyem megcsinálni, a kitűzött időt (1:25) menni, de a hab meg a torta, hátha egy dobogó, hátha egy 3. hely.... És beértem. 1:23:49.
Sikerült és szerintem jó idővel. :) Örültem, szép az érem. A célban gratuláltam és megköszöntem a lánynak, hogy bolyozott nekem. Mosolygott, nem volt mérges. :)
Adri is nem sokkal később beért, sajnos Gabinak fel kellett adnia. Felhívtuk együtt Nándit, hogy elmondjuk neki, hogy sikerült. Én személy szerint egy smst írtam volna neki, nem akartam zavarni. :) Mondtam neki, hogy 1:23:49. Kérdezte, hogy és az jó? :D Mondom szerintem elég jó, pont olyasmi, amit terveztem és ő is 01:30-t írt az edzéstervbe. Majd részletesen elmondtam, melyik hogyan sikerült. Az 15 perces úszásra azt mondta, hogy az szerinte nem elég jó nekem. :) Mondtam, hogy bár én eleve 15 percre lőttem be (mert nem számoltam ki azok milyen ezrek), de azért mehetett volna jobban is, mert hát két pont között nem a cikkcakk a legrövidebb út.
De jó. :) De vajon kihirdetik? Nem voltunk olyan sokan, mi van, ha csak az abszolútat hirdetik? Megkérdeztem a rendezői sátornál. Senki sem tudja biztosra, de azt tanácsolják maradjunk itt 3 óráig. De hát nekem UB-ra kell mennem. Odamegyek egy versenybíróhoz is, de ő sem tudja.
Elújságolom a hírt Adriéknak is, megbeszéljük, hogy megvárjuk, lesz ami lesz. Számolgatok, Balázs is mondta, hogy nem kell sietnem, úgyhogy van időm megvárni. Már elmúlt 3 óra még nem kezdik, csak rendezgetik az érmeket. Van jó sok. :D Úgy látom nekünk is fog belőle jutni. :) Balázs közben hív, hogy mizu? Mondom épp az eredményhirdetésre várunk, mert érdekeltek vagyunk. :) Megbeszéljük, hogy utána megyek és csatlakozok az UB-hoz.
Építik a dobogót, el kezdem felidézni magamnak, hogy mi is szokott lenni a tv-ben a protokoll? Mielőtt valaki felállna, először a többieknek gratulál. Jó akkor én is ezt csinálom majd. Persze azért nem sikerült tökéletesre, mert nem előlről, hanem hátulról közelítettem. Reméltem, hogy a többiek is megvárják az eredményhirdetést és nem egyedül kell kint állnom és még azt hiszik, hogy 1-ből 1 lettem. :)
Kiállunk, fiúk közül csak az első helyezett van már ott, Dávid, egyesületi társ. :) Úgy vigyorgok, mint egy vadalma. A speaker is mondja, hogy mindenki mosolyog, akkor jó. :)
A szívem mélyén reméltem, hogy egyszer elérek valahol helyezést, de nem is gondoltam volna, hogy ez most lesz és hogy elsőre az első hely. Nándi később hívott, mondtam neki, hogy akkor újra kérdezze meg, hogy jó-ez az eredmény? Mert a 25-29-es korosztály első helyéhez elég volt most. :D
Nagyon örülök a helyezésnek, de azért nagyon sok olyan mondatot tudnék mondani ennek az eredménynek a kapcsán amiben a DE és a HA szavak szerepelnek.
A 2013-as majdnem spint távom 1:50 lett, sokat fejlődtem. Az az időeredmény egyénként alapból szerintem átlagosnak tekinthető, próbáltam megtalálni, hogy mennyi a világrekord, de nem sikerült. A profi nők nem sokkal 1 óra felett teljesítik a távot. Az itteni győztes ideje 1:10 körül volt.
De hát ezek versenyek és nem hiába adnak ki érmeket. 45 nő indult, abszolút helyezésem 10. A korcsoportomban 9 nő indult és abból lettem az első. Nem 100, de nem is 3. :)
Mindenki nagyon gratulált, de azért volt egy ember, aki azt mondta, hogy akkor sokat fejlődhettél, ha nyertél.... Egy kis cinizmust éreztem. Igen, sokat is fejlődtem, de még van tovább. Sosem gondoltam volna, hogy valaha fogok 5 perces ezreket futni. Kevésnek gondoltam ezt a 45 nőt, de tavaly kb. fele ennyien indultak csak. Akkor a 25-29-es korosztályban 1:30 is elég volt a győzelemhez, most ez az idő a dobogóra sem lett volna elég. Az első 3 helyezett 16-24-es korosztályba tartoztak.
Ha már idén 30 lennék az időm csak az 5. helyre lett volna elég. Lehet jövőre bajban leszek. :) Pedig épp azt gondoltam, hogy jobb egy korosztály alján, mint tetején lenni. :)
Egyre nagyobb divat a triatlon, most kell megragadnom ezeket az alkalmakat a bizonyításra. Bár most Atád az idei nagy cél, de lehet jobb lenne később spint távra specializálódni. :D:D Nándi szerint ahhoz nem vagyok elég gyors és igaza is van. :) Ahhoz nem 5 perces, hanem inkább 4, 4-en belüli kilométerek kellenek. :D
De sikerült egy olyan sportágat találnom, ahol azért is van esélyem eredményekre, mert kevés a nő. Atádon 600 indulóból 38 nő volt tavaly, és mivel a triatlonban 5-sével vannak a korosztályok ezért ez el is oszlik. Lehet, hogy csak 9-ből lettem az első, de mindenki másnak is lehetősége volt nevezni, egy ilyen versenyre készülni. Mégiscsak 8-10-13 óra heti edzésóráról van szó az én esetemben. Nem egy lányos sportot választottam, engem nem érdekel a balett vagy az aerobik. Sokszor viccesen szoktam mondani, hogy én nem is vagyok igazi lány. Fogalmam sincs mikor vannak a Glamour napok, de azt tudom, hogy hány kilométer bringával Szob. :) Azért a mezem, a tenyérállásom és a bójám rózsaszín és vízálló sminkkel mentem a versenyre. :)
Na, de inkább kiélvezem ezt a kis dicsőséget. Már korábban kinéztem egy versenyt, ahol dobogós terveim vannak, abból kiindulva, hogy tavaly csak 4 ember volt a korosztályomban. :D:D:
Hülyeség ilyenekkel kalkulálni, mert ennyi áron magamnak is rendezhetnék egy versenyt, ahol egyedüli indulóként első lennék. :)
Most hogy van hivatalos sprint távos eredményem inkább arra megyek majd rá, hogy folyamatosan javítsak rajta.
A következő ilyen táv: július 5. Palóc triatlon.
A szezon pedig beindult, úgyhogy most vasárnap is folytatom a versenyzést, velencei olimpiai távval, duplára emelem a tétet. Mivel ez edzőverseny és helyezések sem lesznek, ezzel nem kell majd foglalkoznom. Mivel itt majd bolyozni sem lehet, erre leszek legjobban kiváncsi, hogy milyen bringás átlagot sikerül összeszednem a 40 km-n. :)
Lehet soha többet nem is kerülök dobogóra, de ezt az egyet akkor sem veheti el tőlem senki. Olyan, mint a maraton. :)
Tuti, hogy ez lesz a kedvenc versenyem, ennyi kép még összesen nem készült rólam.
No comments:
Post a Comment