Balatonman félironman hirtelen felindulásból - avagy hogyan lettem korosztály harmadik országos bajnokságon :D:D:D

Először is a cím egy vicc. Amatőr szinten, a korosztály adottságait kihasználó potyahelyezéseket előre triatlonista vagyok. :) Mondjuk a potya szó nem helyes, mert mindenhol küzdeni kell. 

És már az is bizonyított, hogy flúgos és versenyfüggő vagyok.

Velencén jól megküzdöttem a meleggel és a dombokkal és örömmel vártam a következő hétvégét, amikor nem lesz semmi program, "csak" edzés. Nándi be is írt nekem 5+2-es kombi edzést. Már meg is terveztem, hogy elmegyek megint Szobig aztán valahogy ráveszem Tomit, hogy jöjjön ki velem a szigetre frissítőnek. Láttam, hogy jó meleg idő ígérkezik. Tudtam, hogy lesz a Balatonman verseny, de hát minden hétvégén van valami és nem lehet mindenhova menni. Egyszer csak felhív Balázs, hogy van egy eladó nevezés a neten és mikor kérdezte Nándit, hogy kit érdekelhet, engem mondott. Hát mondom, nem tudom, nem hiszem. Én is láttam már előtte azt a hirdetést, de hát fel sem merült. De megint sikerült bogarat ültetni a fülemben. Írtam is a csávónak, de már időközben gazdára talált a nevezés. Hát akkor ennyi. De feltehetnék egy érdeklődő kérdést, hogy esetleg másnak lenne-e eladó. Na jó, előbb megkérdezem Nándit, hogy mit szól. Kicsit talán reméltem is, hogy mondja, hogy bringázzál te csak 5 órát és maradj a seggeden. De nem mondta, nagyon is támogatta. Azért gondoltam, hogy jó lenne elmenni, mert a frissítés akkor megoldott lenne és hát titkon gondoltam ezzel nem kell annyit a bringán ülnöm, mert azért egy félironman nem 5 óra bringa. :)

Aztán olyan gyorsan találtam egy másik nevezést, hogy 2 óra múlva már a Maratonman-depoban találtam magam, amint éppen nevezést írattam át.

Az mondjuk, hogy ezt ilyen hirtelen kitaláltam nem volt olcsó dolog még úgyse, hogy ingyen szálláson voltunk és a nevezést is sokkal kedvezményesebben kaptam. Egyébként lehet máskor nem is nevezek be sehova, hanem majd várom az utolsó perces lemondásokat. Később még egy lány is hívott, hogy az övé is eladó. 

Úgy készültem, hogy ez edzés lesz és kész, nem akarok én itt meghalni, Kaposvárra készültem, ott akartam félironmant menni másodszorra, ez egy nem tervezett verseny. Félironman. Ez már nagy táv. És 2 héten belül kettő? De aki Atádra készül annak meg kell tudnia csinálnia. Rengeteg oka van, amiért hihetetlenül örülök, hogy részt vettem ezen a versenyen. Hihetetlen jó edzésnek bizonyult és most már Kaposvártól sem tartok annyira. Sőt olyan hőség volt, hogy most már a nagyatádi hőséget is túlélhetőnek tartom. 

Tetszett az, amit Kropkó Péter mondott: "Ez a pálya - főleg ilyen szélben - mindenre megtanít. Aki ezen végig tud menni, az triatlonos."
Nemrég valaki úgy jellemzett, hogy a triatlonnal ismerkedem. Azt hiszem ez már az ismerkedésen túl van. :)

Azért is szeretek triatlonozni, mert rengeteg új helyszínt, tájat ismerek meg. Ha most már előjönne egy kvízjátékban, hogy melyik tájegységen található a Nagy-Gella csúcs, határozottan tudnám a választ.
Szóval én ezt a versenyt tekintettem edzőversenynek, épp azt ami középtávú országos bajnokság is. Megnéztem  a szinttérképét jó dombos, 9 km-ig csak emelkedik. Rengeteget fejlődtem az edzőtáborban is, és egyébként is dombokat tekintve, de gondoltam jó lesz nekem, ha takarékra veszem magam. Azért az úszásból szerettem volna kihozni, amit lehet. Az "erős" számom megnyomom, aztán majd a bringán pihenek. A nagy hullámzás miatt az eredetitől eltérően 2 körösre módosították az úszópályát. Kimászás, ugrás... Na mondom tök jó, ugorhatok fejest... Na majd meglátjuk. Bementem belemegíteni a vízbe, mikor hallom, hogy 10 perc van a rajtig és aki a vízbe van már, az ne jöjjön ki. Hát és akkor most lebegjek itt még 10 percet és kifáradjak? Először azt sem tudtam merre kell menni, annyira másfelé gondoltam az úszópályát. Szerencsére még időben kiderült. Vadonatúj a szemüvegem, de ez is párásodik, megőrülök... Ajánlgattak a többiek valami 2.000 Ft-os kencefincét, amitől elvileg jó... Nem érdekelt már, mérges voltam. Aztán közben vagy a nap szárította ki, vagy nem tudom mitől, de jó lett. A vízben jöttem rá, hogy a chipet nem raktam rá elég szorosan a lábamra, mert elfelejtettem. Ott próbáltam megoldani, de csak úgy tudtam,hogy a víz alatt voltam. Reméltem, hogy ezt látva nem akarnak rögtön kimenteni. Összességében kevesebb dulakodásban volt részem, mint gondoltam, csak egy csaj volt, aki úgy láttam több embernek, köztük nekem is megkeseríti az életem. Én megadtam magam, direkt alrébb mentem, de akkor is ott volt. A hullámok miatt az odafele úszás könnyebb volt, már tudtam mikor nem szabad levegőt vennem, jó ritmust is találtam. Visszafelé sokkal jobban lehetett érezni a hullámzást, néztem előre hol a cél, de a hullámoktól sokszor nem is láttam.

Az elején úgyis kinéztem egy magasabb célt, mint a bója. Első kör vége, ki a vízből, nézem az órám 16 perc valamennyi. Hát az baromi jó. Én tényleg akartam fejest ugrani annak ellenére, hogy tudtam, hogy a szemüvegem leesne, de valahogy reflexből egy talpas lett. Második kör hasonló. Vannan hullámok, de túlélhetőek. Fel van kavarodva a víz, mindenféle hínár akad belém. Megyek ki 34 perc. Nem akartam elhinni. Azóta is azon gondolkodok, hogy vajon rövidebb volt-e az úszópálya, vagy a hullámos víz ellenére ilyen jót mentem volna. Az órám mérése nem mérvadó. Ez 1:47-es átlag lenne. Épp előtte mondtam valakinek, hogy annyira nem érzem úszásban, hogy fejlődnék, mert Szálkán is úsztam 38-39 perc köztit és most sem gondolom, hogy 35-nél jobb lehetne. A depóban még Zsomborral is találkoztam. Mondta is, hogy milyen jót úsztam. Gyors öltözés és indulás bringán. Aggódtam korábban, hogy a 71-es úton hogyan fogják átvezetni a mezőnyt, mert oké, hogy ideiglenesen megállítják a forgalmat, de nem lesz ez veszélyes?  Nem volt igazán volt megoldva, de nem is tudom, hogyan lehetett volna jobban. A depó kijáratánál Tomiék szurkoltak. Később mesélték, hogy ők próbálták biztosítani az útvonalat és megfékezni a dühödt járókelőket. Az így tök veszélyes, nekem nem volt energiám erre figyelni, hogy pontosan mi zajlik ott. Ha kijött volna akkor elém valaki, nem tudom mi lett volna. Később hallottam, hogy az élmezőnybeli egyik versenyző, a pálya biztosítatlansága miatt ki is állt. Visszafelé egyébként még "viccesebb" volt, ahogy megyek be a körforgalomba és ott már feltorlódva áll 5 autó, megyek mellettük balra el és a rendezők akkor állítják meg a körforgalomba befelé tartó forgalmat. Amint kimegyek, pedig kb. rám engedik. Két sávos ott az út, kint a bringával menni tilos tábla. Direkt az útközepén megyek, meg se próbáljanak sávon belül előzni. 

A bringaszakasz többi része sokkal jobb volt, jó dombos, de nagyon szép. Előre mondták is nagyon szeles az idő. Nem mintha nem éreztem volna, de ott a dombokon sokkal durvább volt. Tudatosan erő beosztva igyekeztem minden dombom menni, visszaváltani és lassan. Volt egy olyan szép rész, ófalusi házak, Hvar szigetére emlékeztetett. Nemsokkal később egy káromkodó, sisakdobáló fiú, akinek leszakadt a lánca, nem viselte méltósággal. Direkt felraktam a hátsó táskát, leszedő, pótbelső, de a legfontosabb mobiltelefon, amivel hívhatom a szervizautót. Próbáltam ezért megfigyelni, hogy milyen településeken járunk, hogy tudjam mondani, hogy  hova jöjjenek. Nagyon sok domb volt és tudtam, hogy két kör. A legnagyobb emelkedőn teleirogatva biztató üzenetekkel az út, szurkolók, hogy mindjárt vége. Itt volt legalább egy kisebb árnyékos szakasz. A mezők, rétek nagyon szépek voltak. Jó sokan megelőztek azért, de dombon felfelé látszódott, hogy mennyit ér, hogy én nem a pocakos triatlonos kategóriában vagyok. :) De lefelé meg a kisebb súlyom miatt maradtam le. Próbáltam lefelé megnyomni. Volt egy emlékezetes lejtő. Lejtőnek lejtő volt, de hát olyan óriási szél volt ott, hogy szinte megálltam a lejtő közepén. Vissza kellett váltanom és tekernem. 

Nándi a verseny előtt beállította a könyöklőm, és én tényleg próbálkoztam, de a hátam fájt, max 3 percet töltöttem könyökölve. Egyszer messziről megláttam egy fotóst. Gondoltam bekönyökölök és milyen menő kép lesz, akkor meg majdnem elborultam a hirtelen mozdulat miatt. Azzal gyakoroltam, hogy igyekeztem lent fogni a kormányt. 

Nagyon meleg volt, menetszél segített, de már a második körben néha elég durvának éreztem. Örültem, hogy voltak házaknál emberek akik szurkoltak és volt, aki még slaggal is locsolt. Persze mindenkit kérdezett előtte, hogy lehet-e. Olyan frissítő volt. Gondoltam is, hogy lehet nem is a futásra, hanem bringára kellett volna valami felsővel készülnöm, hogy ne égjek szét. Egyébként sikerült jól benaptejeznem magam, így csak szép színem lett. 

Nem álltam meg frissíteni sehol sem. Nagyon jól sikerült menet közben kulacsot felvennem, ledobnom. De kaptam egy olyan szar kulacsot, hogy mindenhol folyt belőle a víz, csak ott nem ahol kellett volna. 

Nem készültem nagyon a frissítésre, mivel úgy volt meghirdetve, hogy induláskor is meg lehet tölteni a kulacsot, a depóba is üresen vittem őket, erre semmi. Később Tomit kellett kérnem, hogy töltse meg és az egyikbe izot szerezzen. Hiába adott Zsombor egy nagyon jó tanácsot, hogy nem kell a plussz súly a hegyre, induljak el egy kulaccsal és majd ott veszek fel egy másikat, anélkül, hogy leadtam volna. :) De nem akartam potyázni sem, meg nálam ezen úgyse múlik szinte semmi.  

Amikor Nándi megtudta, hogy én semmilyen frissítőt nem terveztem vinni, sőt vagy 20 sótabletta sincs nálam, nagyon csóválta a fejét és mondta, hogy akkor szerezzünk és hogy én mit csináltam Szálkán? Hát mondom ettem pár palacsintát, de ennyi. Gondoltam, majd megállok a frissítő asztaloknál és elveszem, ami kell. Vettem két energiaszeletet és Nándi ilyen szépen rárakta a bringámra. Először papír nélkül, csak úgy direktbe akarta, de látta, hogy furcsa fejet vágok. Láttam én már ilyet, meg nem is az zavar, hogy a nem letakarított bringára raknánk, csak hát... Így is kifolyt. Az volt a tanács, hogy egyek egy harmadot 20 percenként. Megszegve a szabályt, hogy ezt a fajta terméket nem is próbáltam még. Azért sem szoktam enni, mert nem érzem, hogy annyira kéne, a gyomrom el van úgy magában, nem vagyok éhes. Azért most próbálkoztam, ha nem is 20 percenként, de 6 db-ból 4-t megettem, ami kb 1,5 szelet volt. A 4. előtt nem tudtam eldönteni, hogy éhség amit érzek, vagy inkább pont az, hogy elég volt a szeletből. De aztán mégis megettem a negyediket. Nagyon sokat ittam, próbáltam locsolni is magam. Majd a 4. szelet után éreztem, hogy nem ez nem éhség volt, hanem a gyomron jelzett, hogy elég ebből a szarból. Egyébként jó íze volt, meg ettől nem is kéne, hogy bajom legyen. 

Összességében egész túlélhető volt a bringázás. Sok fiú buzdított, mikor elment mellettem. A lányokat, akik elmentek mellettem, megint figyelgettem, hogy vajon hány évesek lehetnek. A későbbi második helyezett nevére határozottan emlékszem. Próbáltam ismerősöket keresni, buzdítani. A Juditot is néztem, tudtam, hogy még mögöttem van, de nálam sokkal jobb bringás és vártam, hogy megelőz, róla biztosan tudtam, hogy az én korosztályom. 

Volt egy srác, aki oda kiabált, hogy hogyan lehet ilyen klassz rajtszámot szerezni?

Igen, van olyan ismerősöm, aki sokat foglalkozik a rajtszámok mágikusságával. Az enyém a 113 volt, itt nem kellett sokat agyalni, tökéletes rajtszám. Pont az össztávolság. 

Már az első bringás körnél láttam, hogy csaknem 2 órába került teljesítenem az első kört, ami 45 km-re lebontva nem túl jó. Az össz átlagom 22,9 km/h lett. Hát elég gyér, de a körülmények nézve, elmegy. 

Megint jöhetne a megkönnyebbülés, hogy akkor már csak futni kell, de nem.. Még egy félmaraton. Amit bármikor lefutok, de meleg van, fáradt vagyok és ami a legrosszabb, a gyomrom nem az igazi. A lábam tök jól bírja, szinte nem is érzi a bringát. Most jól van beállítva az órám minden egyes kilométer után csipog. Első km 5:27. A többiek is ott szurkolnak, akkor még tegyünk úgy, mintha dinamikusak lennénk. Nem mindig hallottam az órám csipogását, csak néha néztem oda, akkor mindig 6:30-7:00 perc közötti kilométereket láttam. Hát mondom ez borzalmas és mennék én egyébként gyorsan is, de a gyomron jelzi, hogy nem kéne.

Sosem volt még ilyen, Nándi utána mondta, hogy kezdjem megszokni. Nem, nem akarom, ezért nem nyomattam eddig ennyi szeletet, nem kell ez neki. Iszok kólát hátha jobb, de nem akar az lenni. Igazából nem vészes, nem éreztem, hogy hányni akarnék vagy ilyesmi, csak pont annyira, hogy gátol abban, hogy gyorsabban menjek. A depóban megmerítettem a Balatonba a pólóm felvettem a mezre, hogy hűsítsen. Csak így sajnos nem ér mindenhol közvetlenül a bőrömhöz. Iszonyat meleg van, sapkát is húztam, de nem biztos, hogy az segített. 3,5 km-es körök 6 db. Csak 6 kör, minden körön kb. 2szer frissítek, néha egy kis könnyítő pár méteres séta. De aztán rájöttem, hogy túl sok időt eltöltök ezzel, ez nem fér bele. Amikor odaértem a többiekhez, hiába kínálgattak bármit, nem kértem. Pedig nagyon lelkesen adták a vizet. Tomit is sajnáltam, hogy a kólát odarendeltem hozzá és nem is fogok belőle kérni. 

Nem szeretek előnytelen képeket megosztani, de sajnos így néztem ki futás közben. 

Nándi és Attila másik helyen szurkol, kiabálnak, hogy hajrá, gyerünk, nyomjad. Mit? Ennél több itt nem lesz. :D Örülök, ha így végigfutom. Nándi szól, hogy túl feszesen tartom a vállam, engedjem le. Később egy versenybíró is ugyanezt tanácsolja, miközben szurkol. Ez tök jó volt, hogy nem csak azt kiabálják, hogy a rajtszám elől legyen, hanem buzdít is. Itt a frissítőn lévő emberek is nagyon lelkesek voltak. Az egyik lány pulzusa pl. biztos magasabb volt a kiabálás miatt, mint az enyém. Az UB-s póló van rajtam. Az egyik fiú mondja is, hogy ha az UB ment, akkor ez is menni fog. Nagyon kedves, de basszus nem egyénit futottam, ha ott lennék most újra, már rég végeztem volna. Szegény Dobayt meglátom, na mondom nincs elég baja, miközben a 6. ironmanjét csinálja, még én is beszólok neki, hogy nem sétálunk. :D Na de ő is beszokott, majd Atádon visszakapom. 

A 4. körre úgy érzem, hogy jobb a gyomrom, de aztán mégsem. Még egy jeget is a pólómba rakok.  Zsolttal találkozunk és futunk együtt egy ideig, jó ez. De aztán elhagy, mennék vele, de nem. Lassan járj tovább érsz. Lassan vége és szerencsére érzem, hogy azért még nem vagyok a halálomon. Gyorsabban nem tudok menni, de ha nagyon muszáj lenne, még bírnám. Jó ezt érezni Atád előtt. 

A többiek is azt mondják, hogy néhány emberrel ellentétben szépen futottam és nem úgy, mint aki a halálán van. A futás vége egyébként 2:13, 6:24-es ezrek. Rosszabbnak éreztem. 

Próbálok a befutóra dinamikusabb lenni, de annyira nem megy. Már az örömmel tölt el, hogy nincs több kör. Most betartom a kiírást is, nem órázok, hanem örülök. :)

6:45:15

Vicces fiúkák mögöttem :)

Tomi direkt utolsóként rajtolt a fáklyás futamon, hogy megvárja a befutóm, de sajnos túl lassú voltam.

Megkapom az érmem, a pólót, leülök, Nándi odajön, gratulálok, megölel. Egyébként annyira jó, hogy így figyel ránk. Az elején is mindenkihez odament, hátha valakinek lelki erőre van szüksége, de rajtam látta, hogy nincs. :D

Ő úgy gondolja nem is örülök ennek, pedig igen, csak fáradt vagyok, kiszívott a víz, a nap és a verseny. Amikor összeszedem magam, kimegyek és a többiek is úgy gratulálnak, mint ha valami világbajnoki időt mentem volna, pedig nem. 

Az időeredményt nagyon kommentelni kell. A széllel, a meleggel, a dombokkal. Hogy miért rosszabb, mint az augusztusi szálkai pl?

Itt 1.017 méter szintemelkedés volt, ott pedig 608 méter. És én még azt hittem az volt dombos. Sokkal erősebb vagyok és ezen a versenyen kellően helytálltam. 

6 órán át azt vártam, hogy bemehessek a Balatonba mártózni, megyek is, de kb. 2 perc múlva meg már fázok. A fürdőzés miatt még Tominak sem tudtam szurkolni és a befutónál sem vettem valahogy észre. 

Megyek a depóba, hogy kihozzam a bringám, akkor veszem elő a telefonom. Szerencsére bringázás közben nem volt rá szükség. Pedig többször hittem, hogy defektem van és akkor majdnem elkapott a szívroham. Néhol az úton olyan szurokszerű volt és megolvadt kicsit, olyan nehéz volt ott tekerni, hogy azt hittem hátsó defekt, de szerencsére nem. Na, de nézem a telefont, Nándi hívott egy perce? Mondom miért, csak a bringámért mentem el. Visszahívom, akkor közli, hogy korosztályos 3. helyezést értem el. Mondom mi? Tomi is jön élőben? De Nándi megelőzte a hírrel. Odamegyünk, tényleg ez van kiírva. Ezzel az eredménnyel? Mindenki ilyen rossz lett volna? Nem, az abszolút első 4:55 alatt megcsinálta. De a korosztályomban ez a harmadik helyet  jelenti. És ráadásul ez országos bajnokság. 
Bár összességében 5 ember volt a korosztályban és abból lettem harmadik, de a helyezés az helyezés. :) Nagyon örülök, mert tényleg nem gondoltam. Nagyon örülök, mert kimondani is jó ezt a szót, hogy országos bajnokság. 
De aminek leginkább örülök, hogy nagyon sok élménnyel és főleg tapasztalattal gazdagodtam ezen a versenyen. Bizonyítottam, hogy a szél, a meleg, a dombok ellenére is helyt tudok állni és így nagyobb önbizalommal várom Kaposvárt és főleg Nagyatádot. 

Szerintem úgy nézek ki, mint aki örül. :)