Persze erre a versenyre sem terveztem menni, de amikor Nándi azzal a felhívással reklámozta, hogy Nagyatádon indulóknak kötelező, mint egy szófogadó kislány szinte rögtön be is neveztem. Mivel most már az éves triatlon ranglista kapcsán is bogarat ültetett a fülembe, gondoltam jó lehetőség ez is a pontszerzésre. Széttanulmányoztam a rajtlistát és láttam, hogy 11 ember van az én korcsoportomban és azok a nevek, akik a ranglistán is ott vannak, főként előttem. Eléggé elszomorodtam és esélytelennek láttam a helyzetet.
Még a palóc triatlonról sem írtam beszámolót, ahol talán először voltam csalódott egy eredmény miatt, de úgy gondoltam, hogy legalább helyretett. Mivel elég jól indult a szezon és besöpörtem egy első, második, OB korosztály 3. helyet, már igen csak kezdtem azt hinni, hogy nem vagyok rossz. Félreértés ne essen tudom azért, hogy átlagos vagy átlag alatti eredményeim vannak, de szinte már megszoktam, hogy a korosztályomban ennek elégnek kell lennie a dobogóhoz.
De minden verseny más, és amíg Keszthelyen 01:23-as idővel a dobogó legfelső fokán álltam, addig egy ranglista versenyen, ahol a jobb versenyzők is rajthoz állnak egy 01:16-os eredmény (ami nekem új egyéni csúcs, a futópálya rövidsége ellenére is), az már csak egy negyedik helyhez elég.
Azért is voltam csalódott, mert ez volt az a verseny, ahol azt vártam, hogy dobogós leszek. De talán azért egy OB 3. helyre lecserélhetem. :) Palóc triatlon, ez nekem vissza a gyökerekhez. 25%-ban palóc származású vagyok elvileg, a szállásunk is nagymamámnál volt. Sokáig nagyon magabiztosan nézegettem a rajtlistát, hiszen én voltam az egyetlen ember a korosztályomban. Dehát azért ez mégse lett volna buli, ha egyedül versenyzek. Előtte lévő nap azonban meg is jelent 6 ellenfél. Na mondom, akkor életemben először elkezdek versenyezni. Nem csak az lesz a cél, hogy végigmenjek, hanem beleadom, amit tudok.
Úszásnál beálltam a második sorba, ami mint később kiderült túlzás volt. A sok fiatal lány, akik gondolom jó pár éve űzik ezt az ipart, ledaráltak. :D Azt sejtettem, hogy jók lesznek, ezért nem álltam az első sorba, de reméltem, hogy lesz olyan, aminek legalább a lábvízen megmaradok, de sokáig nem találtam ilyen embert.
Nemcsak az összidőm, hanem az úszásom is PB lett. 12:39, ami 1:40 körüli százak, de szerintem a mezőny nagy része már kint volt a vízből. Egy ellenfélre koncentráltam, akit ismertem, de arra, hogy első 3 már rég előttem volt, csak később jöttem rá. Bringán találtam egy jó bolyt, elbírtam volna egy gyorsabb bolyt is, de ha ebből kitörök csak rosszul jártam volna. A bringa átlag 30 felett éppen, én ezzel elégedett voltam. Gonosz módon csak a vége előtt 5-800 méterrel törtem ki a bolyból, hogy legalább a depóba előbb érjek. A futáson csak 2 nő előzött meg, ők nem voltak az én korosztályom. Jó, dombos futópálya volt, pulzust nem mértem, de a légzésemnek nem volt jó hangja. :) Amikor már lefelé futottam a szép erdei tájon, tök örültem, hogy egyszerre van egy kis triatlon és egy kis terepfutás. :) Néztem az órám, hogy milyen tempót megyek és hogy majd az utolsó 500 méterre belehúzok egy kicsit, de meglepően hamarabb jött a cél, mint vártam. A futás az órám szerint csak 4,25 km volt.
Az eredmény ezért is PB, de egyébként is az lenne. :)
Nagyon örültem, jó kis verseny is volt, elég is volt. :) Jó is lett az időeredményem, de nagyon érdekelt, hogy akkor ez dobogó? :) Emiatt még vártunk ott egy ideig, hogy kiderüljön, érdemes-e egyáltalán megvárnunk az eredményhirdetést vagy mehetünk mamámhoz ebédelni.
Sajnos mint kiderült, ez most csak a negyedik helyre volt elég. Csalódott voltam kicsit, de rájöttem, hogy jobb ez így. Bőven kell még fejlődnöm, hiába gondoltam, hogy nem vagyok olyan rossz.
Na, azután kicsit leszálltam a földre és vártam az újabb megmérettetést, a Vasi vasembert.
Az mondjuk túlzás, hogy vártam, mert szerda óta megfázással küszködöm, ezért kb. már a hét vége felé a hátam közepére sem kívántam a versenyt. Ki is hagytam az edzéseket és direkt pihentem, a nagyobb célt is szemelőtt tartva. A versenyt nyílván nem akartam kihagyni, a befizetett nevezés és a ranglista miatt sem, meg azért nem olyan vészes a helyzet, egy kis megfázás, de azért nem éreztem magam 100%-osnak.
Gondoltam ma is az stratégia, hogy beleadok mindent amit tudok. Mivel láttam a rajtlistát ,dobogót nem gondoltam volna reálisnak, sőt így utólag a negyedik helynek is tökre örülök, mert nem gondoltam volna, hogy 11-ből ez kijön majd. Nem ismerem igazán az ellenfeleim, de tudom, hogy van aki hosszú távon jobb nálam, mert jobb bringás, de ez még 40 km-en nem jött ki, mert nem volt olyan nagy a különbség és hosszú a táv.
A legnagyobb katasztrófaként azt éltem meg, hogy az órámat otthon hagytam. Sajnos kicsit haldoklik és nem lehet kikapcsolni, ezért mindig töltőn van, ezért vártam az utolsó percig, hogy elrakjam, de nem sikerült. Elég mérges voltam miatta, de aztán elengedtem. Reméltem, hogy itt minden részidőt mérnek a palóccal ellentétben. Megkértem Tomit azért, hogy az egyes sportágak között mondja már be az időm, csak hogy kb. tudjam.
Az úszáson elég jó tempót mentem, pont olyan tempót, amit atádi távon nem, de 1500-n tudok tartani. A kiírás szerint az úszópálya 1,400 méter volt, az oklevélen már 1,500. Nem is értem, hogy van ez, 100 méter az eredmény szempontjából nem mindegy, de én 1,400 méterként kezelem. 24:50-t úsztam, már Tomi mérése alapján 24:20 körül már kint voltam a vízből, csak a depó kicsit alrébb volt. Ezt elég jónak értékelem, főleg, hogy lábvíz nélkül úsztam. Ha egyszer végre találnék egy jó lábvizet azon rengeteget lehetne nyerni szerintem. De még arra is volt időm, hogy egy kartempómat integetésre használjam fel. :)
A depó időket csak utólag tudom, nem mondanám, hogy rossz, de ezen is lehetne még 1-1 percet nyerni. De pl. zoknizáson továbbra sem akarok időt nyerni. Bringánál az volt a taktikám, hogy azt csinálom, mint múltkor edzésen, hogy nagy áttételen erőből fogom nyomni. A múltkor edzésem bár 3*20 percet kellett így mennem, de akkor volt csak az átlagsebességem 30 felett. A másik amivel ezt el tudom érni, ha olyan fordulatszámot pörgetek, amin 160 a pulzusom, de az szerintem sokkal fárasztóbb.
Úgy döntöttem, egy életem, egy halálom én ezt megpróbálom, aztán remélem futáson nem szívom meg. A bringán kicsit elveszettem éreztem magam, egyrészt óra nélkül fogalmam sem volt, mennyivel megyek és mennyi van még hátra, másrészt még ha bolyozni akartam is volna, akkor sem tudtam volna. Megelőztem egy embert, de utána kb. 10 kilométerig senkivel nem találkoztam, volt egy falu is, ahol semmi irányítóember, semmi jelzés nem volt, nem is voltam benne biztos, hogy jó irányba megyek. Aztán szerencsére megláttam az úton egy feliratot. Kicsit megnyugodva megyek tovább, de még mindig sehol egy lélek sem, látotávolságon belül. Ennyire jó lennék? :D Nyilván nem, mert a mezőny nagy része már bőven előttem meg, egy része meg oké hogy mögöttem, de hogy lehet, hogy most senki sem előz?
Nyomtam a bringát ahogy tudtam, gondoltam, hogy magamhoz képest nem rossz a tempó vagyis csak reméltem, de valójában fogalmam sem volt. Később megelőztem pár pasit, pár csajt is. A táj nagyon szép volt, voltak dombok, de Kaposvár és Füred után azt mondom nem voltak vészesek. Volt egy kis szél is. Jártam életemben először Pornóapátiban is. Kicsit hosszabbnak tűnt a bringa, de főként azért, mert fogalmam sem volt, hogy hány kilométernél járok. A frissítőpontról tudtam, hogy féltávnál van, ez volt egy kiindulási pont, illetve, amikor visszakanyarotunk Szombathely felé a kilométer táblákat kezdtem nézni. 11-10... Csak hát az út 4-nél elfogyott, szerencse, hogy még kicsit előbb elkezdtem kipörgetni a lábam, mikor felismertem, hogy nem lehet olyan messze a cél. Beérek, Tomi kiabálja az időm. 1:45. Basszus, ez nem jó, úgy éreztem, hogy jó, reméltem, hogy meglesz 1:20-n belül a 30-as átlag. Depózok. Majd Tomi a kijáratnál vár, hogy rosszul mondta, az összidőt mondta és valójában 1:18. Na, ennek már nagyon örülök, valami hasonlót reméltem. És akkor indul a futás, hát energikusabb is lehetnék, de fújom az orrom most is, ahogy bringán. Csak 4 kör, mérjük körökben. Na itt már úgyse tudom nézni ki van előttem, mögöttem a körök miatt. Azért amikor elmegy mellettem egy csaj, jó erős tempóval, azért sejtem, hogy már előttem van körökkel. Az első kör egész gyorsan elmegy. Tomi mondja az időm, depóval együtt, de nem akarok vele foglalkozni. Akartam neki mondani, hogy már nem kell mondania, mert nem érdekel, futok ahogy tudok, aztán lesz, ami lesz. Minden körben mondta, de nem annyira számoltam át, talán egyszer és örültem, hogy annak ellenére, hogy 6 perc felettinek érzem, valójában nem annyi.
Azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy vajon jobb vagy rosszabb időm lenne, ha nálam lett volna az órám. Jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy rosszabb. A futásom 54:06 lett, ami 5:25-ös átlag és őszintén szólva én ezzel elégedett vagyok. Ha előtte be kellett volna lőnöm, azt mondtam volna, hogy egy 55 perces futásnak nagyon örülnék alapból, főleg úgy hogy a bringát nyomtam is. Na dehát van hova fejlődni, mert egy 50 perces futás még jobb lenne. :)
Mindegyik versenyszám idejével elégedett vagyok, főleg, hogy kicsit betegeskedve mentem. Versenyt, versennyel nem hasonlítunk, de ez 21 perces javítás a június 7-dikei velencei versenyhez képest. Akkor mondjuk sokkal nagyobb hőség, és sokkal több szint volt.
Ez az eredmény mindenesetre egy nagyon jó egyéni csúcs, nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz.
Nem fűztem hozzá sok reményt így sem, de megnéztem a korosztályos eredményeket. 4. hely. A remény hal meg utoljára elven, egy kis csalódottság, de az eredményeket elnézve, még 8 perc kellett volna a harmadik helyhez és az nagyon sok. Nem éreztem annyira a verseny szorítását, mert nem tudtam, ki hol van a mezőnyben és pl. ha valaki elszaladt volna mellettem, akiről tudom, hogy az én korosztályom, akkor lehet nekiiramodok, de úgy gondolom csak pár perc maradt még ebben a versenyben, de 8 semmiképp.
Ahogy előtte elnéztem a mezőnyt, örülök, hogy a 11-ből egyáltalán a negyedik helyet sikerült elérnem.
Maga a verseny nagyon tetszett.
Nagyon sok élményt ért az utóbbi hét hétvégén és már jó is lesz kicsit visszavenni, hogy lelkiekben is fel tudjak készülni arra, ami az igazi cél, 25-edike Nagyatád.
No comments:
Post a Comment