Az a bizonyos félmaraton.
Vasárnap lesz a Nike félmaraton ismét. Ez lesz a 11. félmaratonom, idén a 9-dik, de valamiért mégis különösen várom. Végigolvasgattam az eseményfüzetet és az futanet.hu-n is az eseményinformációkat. Olyan alaposan, mintha életem első versenyére készülnék.
Már a munkahelyemen is ezzel foglalkoztam, gyártottam egy kis statisztikát a rajtlistából.
Eddig 8181 egyéni induló van. Ebből 5482 férfi, 2699 nő. 6849 magyar, 1332 külföldi:
GBR
|
144
|
SVK
|
138
|
GER
|
127
|
ITA
|
103
|
CZE
|
86
|
USA
|
80
|
POL
|
70
|
NED
|
56
|
ROM
|
54
|
SWE
|
46
|
FRA
|
45
|
AUT
|
44
|
A legidősebb 1933-as, 80 éves, a legfiatalabb 2004-es születésű. (Asszem pont ez a nevezési alsókorhatár.)
Legtöbben az 1976 és 1978-as születésüek.
Klub szerinti megoszlás:
Row Labels
|
Count of Name
|
(blank)
|
6171
|
Pénzügyőr SE
|
40
|
OTP Futókör
|
39
|
Zugflow
|
26
|
SUHANJ!
|
25
|
Nike Futóklub
|
24
|
UniCredit SE
|
24
|
HASE
|
23
|
Futeam SE
|
23
|
BKV Előre SC
|
23
|
DK Team
|
23
|
PAFF
|
22
|
Runberries
|
22
|
11 fő írta be az Angyalcipőket egyesületként.
Azért is foglalkoztat ennyire ez a verseny, mert a 2 legnépszerűbb magyarországi futóverseny egyike, reklámozzák is bőven.
De az igazán fontos ok számomra: a nosztalgia. Ez volt az első félmaratonom tavaly és az elsőt az ember sosem felejti. :)
Futottam már azóta 9 félmaratont, futottam már azóta Pesten, sőt a félmaraton útvonalán is részben.
De most visszatérhetek, újra végigélhetem pont ugyanazt a 21 kilométert. Ahogy az időjárást elnézem, az is hasonlóan fog alakulni. Napsütés, futáshoz meleg idő.
Végigolvastam újra és újra az első utáni élménybeszámolómat. Amiben teljesen biztos vagyok, hogy ez más lesz. :) Már teljesen más. Már kételyekkel telien fogok odaállni, hogy vajon sikerülni fog-e. Tudom, hogy menni fog, már érett vagyok a feladatra.
Különösebb célkitűzésem nem volt a verseny előtt. Amíg egy közös futás alkalmával egy ismerősöm oda nem vetette, mint egy csontot: “meglesz a 2 óra. Állj be a 2 órás iramfutó mögé. Ha az nem is akkor 2 óra 5 perc. Menni fog.”
A nagy, sokszor elég irreális célok kitűzése sosem jelentett problémát nekem. Így kb. rögtön a fejembe is vettem, hogy jó, miért is ne, akkor 2 óra.
Aztán leszálltam a Földre. Egy nagyon kedves futóismerősömről van szó, de szerintem nincs tisztában a teljesítményemmel, a konkrét eredményeimmel. Biztos nem tudja, hogy gyorsító, intervallumos edzéseket szinte sosem csinálok. Annyit tud, hogy novemberben futottam egy 2:14-es félmaratont, ami a legjobb időm. De azt szerintem nem tudja, hogy bár azóta 8 félmaratont lefutottam egyiken sem sikerült megjavítani az időmet, pedig jócskán eltelt azóta idő.
Más lesz ez a Nike, biztosan tudom, mert már félmaratonista vagyok. Nem a táv jelenti az igazi kihívást. Ahogy a BSI füzet is újra emlékeztetett rá: “az iram öl, nem a távolság.”
Azóta is amikor futottam éreztem, hogy nem fog menni, nem tudom tartani a 5:40-es kilométereket hosszabb távon.
Volt egy másik ismerősöm, aki amikor meghallotta, hogy a bécsi félmaratonom 2:20 lett, megkérdezte, hogy miért megálltam közben kávézni? Erre szokta anyukám mondani, hogy ha szemmel ölni lehetne…. Nem, nem álltam meg kávézni, de lehet valaki el sem tudja képzelni, hogy vannak akik lassabban futnak.
Azt hozzá kell tennem, hogy biztosan tudom, hogy vannak bennem kihasználatlan kapacitások, és hogy nem törekszem eléggé, hogy ezeket előhozzam.
Ezen változtatni is fogok. Ez egyik nagy elhatározásom, hogy a heti egyik edzésem kifejezetten gyorsító, intervallumos edzés lesz. És most már tényleg.
Nagyon örülök, hogy a barátnőm is végül szinte utolsó pillanatban úgy döntött benevez erre a versenyre. Ő a múzsám.
Már nem edz annyit, mint én, de futott már maratont és gyorsabb is, mint én.
Egyszer futottunk csak együtt, csak 6 kilométer volt, de akkor hajtott mint az állat. 5:26-os átlagom lett.
De ismerem magam, tudom, hogy ezt nem bírom hosszú távon. Sőt amikor “gyorsan”, 5:30-al futok, akkor nem is annyira élvezem, néha olyan mintha az életemért küzdenék. Tudom ez másnak furcsa, akinek a kényelmes tempója 4:30-5:00….
De ahogy említettem idén ez lesz a 9. félmaratonom, a többit elkényelmeskedhettem, akkor most alkotni kéne valamit, küzdeni.
Úgyhogy úgy döntöttem, lesz ami lesz, beállok a 2 órás iramfutó mögé és üldözöm, amíg bírom. Ha nem megy, még mindig visszaválthatok a kényelmes 6:20-6:30-as tempómra.
Így is tavaly decemberben, amikor neveztem nagyravágyóan a 4-es rajtzónát adtam meg, ami 1:56-2:06-es közti időt jelent.
Igazából akkor is nagyon boldog lennék, ha tavaly novemberi 2:14-es rekordomat meg tudnám dönteni.
Na ilyen gondolatokkal fogok vasárnap rajthoz állni.
Bárhogy is alakul egy szép verseny lesz, nagyon szép befutóéremmel.
No comments:
Post a Comment