Harmadik félmaratonom - az élménybeszámoló és ami mögötte van

(Ez egy április 7-ei, eddig nem publikált bejegyzés)

Most kezdek felocsúdni a hétvégi sokkból. Szó szerint sokként ért, hogy két nap alatt lefutottam 44 km-t.

Először egy igazi kemény terepfutás volt a Mátrában 23 km-en át. Számomra főleg kemény, mert csak nagyon kezdő terepfutó vagyok, sőt a többiekhez képest jelentősen kisebb állóképességgel rendelkezem. 

Ez a nap után már azt is mondhatnám, hogy mit számít egy kis "félmaraton", hiszem ez a 23 km eddig a leghosszabb távon. Azonban még sem tudom teljes értékű távnak számolni, mert a terepviszonyok miatt bőven volt benne gyaloglás is. Na de mindenesetre arra bőven elég volt ahhoz, hogy egy igazán kemény félmaratont okozzon nekem másnapra. :)

2013.04.07. Óbudai futófesztivál - 02:24:33

Nem javítottam ezzel egyéni csúcsot, de nagyon örülök, hogy sikerült, főleg azért, mert az előző napi terepfutás után a lábaim egy idő után alig mozogtak. Volt egy holtpont kb. 10-14 km-ig, de amikor megkezdtem az 5. 3,5 kilométeres kört már tudtam, most már menni fog.

Nem olyan verseny volt, amikor sosem fordult meg a  fejemben, hogy feladom. De eszembe jut mi volt egy évvel ezelőtt. Tavaly pont ez a verseny, az Óbudai Futófesztivál 7 km-es távja volt életem első versenye. Emlékszem még azokra az időkre, ég és föld...

Mert minden verseny végén bebizonyosodik:

"And it is always worth it in the end."

Ha ezt az egyik kedvenc idézetemet most el is felejtettem volna a végén, a speaker a hangosbemondón keresztül emlékeztetett rá.

A nevezésnél megadtam a magamról rovatban az egyik kedvenc idézetemet, ami a blogom mottója is:

"I never would have thought that one sport could change my entire outlook on life- until I

became a runner"

Nem hittem volna, hogy futás kapcsán a Barátok köztből fogok idézni. Főleg mivel kivételesen ma láttam hetek óta először, de még onnan is a futás folyik:

"Figyeld meg Lacikám a futás olyan mint a drog, rá lehet szokni, csak közben nem káros."