Eredetileg eszem ágában sem volt blogbejegyzést írni erről a futásról, mivel azt egyébként is a nagyobb versenyeimről szoktam.
Most mégis úgy gondolom, h tanulságos lehet.
Előzmények: előző héten lefutottam életem leghosszabb távját, a Szekszárdi Borvidék 24 km-ét. Volt ott is benne gyaloglás, mert ott voltak kemény dombok, de a verseny után szinte lebegtem, annyira örültem, h sikerült.
Pár nappal ezelőtt ezen is felbuzdulva és mivel a család úgyis velencei körbebiciklizést tervezett - és nekem otthon már biciklim sincs, meg úgyis inkább futnom kéne - elhatároztam, h jó akkor én körbefutom a velencei tavat.
Mivel van ilyen hivatalos verseny, tudtam, hogy ez 28 km lesz. Úgy gondoltam, hogy a szekszárdi 24 a dombokkal együtt úgyis ért egy 28-t úgyhogy kb. ugyanaz lesz. (Pfff...)
Azt azért éreztem, h lehet fejben nem készültem erre a 28-ra eleget. Kb. annyira vettem komolyan, h najó akkor kimegyek a szigetre futni egyet.
Pedig ez más szint, ez mar nem félmaraton, ez 2/3-d maraton, egy következő szint. Talán nem is kéne ilyen hamar, hetente a határaimat feszegetni...
De utólag örülök, h megtettem. Leszálltam a Földre.
Először az is felmerült bennem, h túl korai ez a lépés, hiszem ha mar most 30-hoz közeli távot futok, mit csinálok meg 5 hónapig.
Nagyon jó h megtettem. Ugyanis kiderült, h bőven van meg tennivalóm. Kemény 5 hónap vár rám.
A tavalyi évből meg kiindulva a nyár egy olyan időszak, amikor a felkészülés így is sokkal nehezebb a sok egyéb program miatt.
Szükségem van konkrét, leírt edzéstervre. Van egy körvonalazódva a fejemben, de ez nem lesz elég.
És nem elég csak az edzésterv, keményen kell tartanom magam hozza, bármi is történik. És ezt a környezetemnek is meg kell értenie.
Ma a futás után gondoltam erre is, hogy jó h futok de nem kéne ennyire komolyan vennem.
A mai futásomat leginkább egy idézettel és főleg annak az első felével tudnám jellemezni.
(De ahhoz hogy megtudjam milyen a második fele, komolyan kell vennem...)
"There will be days, when I don't think I can run a marathon, but there will be a lifetime of knowing I have."
Pontosan így is volt. Szenvedtem. 15. km-ig meg úgy ahogy futottam, lassan, de az legalább futás volt, de utána egyre több lett a séta, az utolsó 7-8 km már teljesen az volt, 100-200 méteres futás próbálkozásokkal.
Kifogások mint mindig most is vannak:
- nagyon meleg volt (22 fok, tűző nap, bar volt légmozgás) de lehetett volna 35 is, néhol felhők is feltűntek. 22 fok sajnos futáshoz sok, de kiemelném még mindig nem 35. Egy kutat találtam, ahol bevizeztem mindenem. Azért azt hozzátennem nagyon profi mobil frissítő állomásom volt, 2 liter víz, powerade, banán, szőlőcukor egy kis csoki..
Ja és akkor a második kifogás:
- zavart a hátizsák, nem is a súlya, hanem h himbálózott össze-vissza, hiába volt rámkötve és persze mindig az ellentétes irányba. Persze sokkal könnyebb lett volna nélküle, de nem várhattam el senkitől, h biciklis kísérőként tegye meg velem az utat. Frissítő nélkül még ááá ilyen távot, ilyen időben nem lehet.
- ha jól belegondolok olyan 15 környékén volt a változás, addig meg bennem volt, h teljesen ismeretlen helyen futok, tök jó, új élmény, figyelnem kellett merre menjek, ami mondjuk nem volt olyan nehéz a bicikliseket követtem. De a zenémet otthon hagytam, amikor ez odafele tudatosult bennem, egy újabb minikatasztrófakent éltem meg. Most mit fogok csinálni 28 km-en át? Mondjuk futni... 15 km környékén kicsit eszembe is jutott, h olyan magányosnak érzem magam és hogy de jó lenne ha itt lenne Szabolcs, akkor nem is mernek ennyit gyalogolni.
És hogy ultrafutó sem leszek az tuti, mert akkor meg az életem is elunom majd. :)
"Az élet rövid, de a futástól legalább hosszabbnak tűnik."
A tervezett időm 3 és fel óra volt, ami így is egy nagyvonalú időnek tekinthető.
A vége 4:01:26.
A rohadt sports-tracker megint leállt, de több is lett mint 28, kb 29. Ez is amiatt volt, h le akartam vágni az utat a parton, de többször zsákutcaba ütköztem.
Nem igazan ment a végén a futás, inkább csak gyalogoltam, de szörnyű volt kiszámolni, h gyaloglós tempóban mennyi idő múlva erek célba.
Apu kérdezte a végén, hogy ez eddig a leghosszabb távod? Mondom igen, de nem tekintem annak, mert sokat gyalogoltam.
Apu a kedves realista stílusával mindig tudja hogyan biztasson: "Hát pedig ez még nem a maratoni táv volt."
De ennek ellenére mégiscsak a leghosszabb távomnak tekintem ezt a mai futást.
08:18-as átlagkilométereim lettek, 7,22 km/órás átlagsebesség.
Most megnéztem a hivatalos velencei tókerülés hivatalos honlapját:
"Szintidő: sötétedésig, amíg az utolsó is beérkezik a célba, akár négykézláb is."
Akkor ezt teljesítettem. :) Sőt mint kiderült 161 méter szint is volt benne.
Mert mentségemre megjegyezném volt 2 emelkedő, egy viszonylag komoly is, de azokat még megfutottam. :)
Összefoglalva, nagyon tanulságos volt a mai nap. Utólag persze azt mondom, lehet egy kicsit több akaraterővel többet is kihozhattam volna ebből a napból.
Dehát ilyen futások is kellenek. És még mindig van majdnem 5 hónap... :)
No comments:
Post a Comment