Budai trail

Amikor kitöltöttem a heti edzésnaplót, annyi kommentet írtam Nándinak a Budai Trail terepversenyről, hogy gondoltam akkor ebből már egy bejegyzés is lehet. Főleg, hogy tökre feldobott, mert egész jól sikerült, szép idő volt. Sőt utána még nem is aludtam, máskor meg kidőlök egyből. 

A verseny a dec. 1-ei verseny pótlása volt, de akkor a viharkárok miatt elhalasztották, vagyis mert konkrétan járhatatlan volt. Ennek a nyomai most is látszódtak néhány helyen, rengeteg kidőlt fa volt. Nem készültem igazán. Folyton nyugtáztam, hogy nagyon jó, hogy csak a 17 km-es távra jelentkeztem és nem a 27-re. Nem is izgultam, sőt a verseny előtt egy nappal néztem csak újra át a kiírást. „Kötelező felszerelés: minimum fél literes kulacs vagy víztartály”. Minek? 17 km-t még víz nélkül is kibírok, meg a kulacsövem egyébként is 2*170 ml-es. De úgy döntöttem kockáztatok, nem érdekel, nem is valószínű, hogy ellenőrzik.

Nem nagyon terveztem meg a versenyt. Mivel a hosszútávosok miatt már korábban odamentünk, volt bőven időm készülni, gondolkodni. Akkor gyorsan megnéztem telefonon a szinttérképet, hogy tudjam mire kell számítani. Próbáltam is memorizálni. Az első 4 km folyamatos felfelé 200-ról 450 méterre. Aztán le, aztán 8ig megint fel, majd 14-től csak lefelé. Jobb ezt előre tudni.

Időterven is csak akkor fél órával előtte kezdtem el gondolkodni. Az edzéstervben 2 óra szerepel. De hát ott mindig van egy szám... Ugyanaz szokott lenni más sokkal jobb futóknak is.

Bár az elején titkon ábrándozgattam, hogy milyen jó lehetne 2 órán belül, mert végülis 17 km.. Bár ha akkor kiszámolom, hogy ez átlag 7 perces kilométereket jelent, akkor csak nevettem volna. Találkoztam sok ismerőssel, sőt 2 Ensportos sráccal is. Amikor velük beszélgettük, hogy ki mennyit tervez, akkor ki sem mondtam, hogy dejó lenne... Mondtam nekik, hogy megint a lassan járj, tovább érsz stratégiát fogom alkalmazni.

Az idő nagyon jónak ígérkezett, ezért hagytam a kesztyűt és a kabátot és csak 2 hosszúujjú felsőt vettem fel. Nálam ez nagy szám, de mint kiderült, így is túlöltöztem magam, de nem volt vészes. Valamiért most úgy döntöttem, hogy a rajtszámom jobb láthatósága érdekében nem a rajtszámtartó-övem használom, hanem a régi módszerrel a pólómra tűzöm.  Ezt utána sikerült is kimosnom pólóval együtt, de szerencsére mivel vízálló volt, jó lesz még a gyűjteményembe.

Aztán csak eljött a rajt ideje. Tök sok ismerőssel találkoztam, ott viccelődtünk, jó hangulat volt, aztán rajt. Egy kis rész aszfalton, felfelé. Nem volt beírva semmi pulzushatár az edzéstervbe, ezt az elején sajnáltam is, de aztán úgy döntöttem, majd én csipogás nélkül kontrollálom magam. Nem akarok annyira kimerülni felfelé, hogy már lefelé se bírjam. De az elején már 165-170 körüli pulzusom volt, de próbáltam lassan haladni. A két sráccal még kicsit haladtunk együtt, aztán le is hagytak. Nem is hittem volna, hogy találkozunk még.

Az elején egy olyan célom is volt, hogy legalább ha gyors nem leszek, akkor legalább próbáljak meg végig futni és ne gyalogoljak. Régen simán futottam végig 10 km-es panorámakört a HHH-n is, most meg nem megy.

De aztán ezt a nem sétálunk dolgot elég hamar, már a 2-3. kilométernél elvetettem.

Azért szerencsére a kilométereim ígyse lettek olyan rosszak. Először azt néztem, hogy ha 9 perc/km-en belül vagyok, az nekem jó. Volt egy 11 perces kilométerem, de akkor 100 méter szintemelkedés volt csak 1 km alatt. Ezt határozottan jónak értékelem magamhoz képest.

Nem is tudom mikor, hol jött az ötlet, hogy azért akkor lefelé nyomassam, hamár fölfelé nem bírom. A 4. km után jött egy jó nagy lejtő. Gondolkoztam is sokat, hogy hiába mondják, hogy lefelé a szar is gurul, azért ha lefelé nagyon nyomom, az is ki fog jobban fárasztani, mint kéne. Lefelé megyek és látom, hogy 160-170-173 a pulzusom. Hát mondom ez azért más sok. De bírom, jó érzés és most majd behozok mindent. Szép az idő, néha süt, néha beborul. Meleg az idő, szép a táj. Érzem a lelkesedést. 5. km-nél az első frissítő állomás. Azért itt nem kéne annyit időznöm, mégiscsak 5 km telt el.

Újabb felfelé, most már lelkiismeret furdalás nélkül gyaloglok, de azért viszonylag gyorsan.

Túrázok szurkolnak, további sok energiát kívánnak. Később egy kislány pacsizik is. Aztán újra felérünk egy dombtetőre. Na akkor innen ismét hajrá. Nyomom ahogy bírom,

Már akkor meglepődök, hogy 4:48-as kilométer? Huh, dejó. Tudom, hogy lefelé, de erdőben. Én ritkán látok a saját órámon ilyet.

Második frissítőállomás 12-nél. Itt talán többet időzök, mint kéne. Eszek egy kis sajtot, gyümölcsöt. Mégiscsak 5 km van már hátra. Utána mikor újra elindultam már azért fáradtnak éreztem magam, egy hosszú, nem túl meredek emelkedő van előttem. Nem értem. Ekkora emelkedőnél nem kéne sétálnom. Hosszú, de elég lankás... De nem annyira megy. Érzem, hogy a lábamon lett egy vízhólyag. Séta, séta, néha egy 10 méteres erőltetett futás. De nem... Még egy kilométer a 14-ig, ahol aztán lefelé van. Itt érem utól az egyik srácot. Szegény nagyon elfáradt, mondja, hogy rég nem futott ennyit. A verseny alatt én is azon gondolkoztam, hogy idén még nem is futottam hosszút, aztán eszembejut, hogy a Margitán az terepfélmaraton volt. Jaj, hogyan is felejthettem el. Mondom is a srácnak, hogy még 700 méter és utána csak lefelé.

Lassan vége az emelkedőnek, de egyszerűen nem bírom elkezdeni a futást... Aztán 14. Az órám 1:44-nél jár. Ha most megerőltetem magam és 6 percnek lenyomom a maradék 3 km-t, akkor 2:02. Nincs 2 órán belül, de legalább közel van hozzá. Tök jó. Az elején és közben sokszor gondoltam rá, hogy jaj, csak 2:30-n belül legyek.

3 km... Nyomassuk, ami belefér. A hosszú távosok is kezdenek jönni, figyelek rájuk, hogy elengedjem őket. Azért annyira nem sietek, hogy néha ne állnék félre. Nyomatom, mint állat, de sokan könnyedén, néha beszélgetve húznak el mellettem.

5:26. Ez az. Jobb, mint gondoltam. Érzem, hogy még gyorsulok. A táj újra ismerős lesz, itt kezdtük. Már tudom, hogy nemsokára itt a vége. 3 éve futok, már megszoktam, hogy rendes tempónál alig hallom a saját légzésem, olyan „profi”n beállt már a tüdőm, de most csak úgy lihegek. 4:59. Anyám...Megint 4-essel kezdődik. Ez az. Még alig több, mint egy kilométer, akkor akár a 2 órán belüli idő is meglehet. Rátértünk az aszfaltra megint. Nagyon meredek, aszfaltos lejtő. Nyomom, ahogy bírom. Itt több embert meg is előzök. Jaj, jó vége lesz ennek? Nem fog kikészülni a térdem? Szinte csak trappolok le a dombon.... 4:16 ..... de ezt már csak utólag láttam nem néztem az órám akkor, csak a célt. A végén a dugókánál kicsit feltorlódott a sor, de az órám attól még leállítom. 1:59:44.

Ezt el sem hiszem. Sikerült, de jó. Nem múlt sokon, de meglett. 6:58-as átlag. Akkor jöttem rá, hogy azért ezt az elején nem gondoltam volna. Mostanában a sík átlagom 6:45.

Nagyon örülök, de azért leülök. Még mindig zilálok. A végén 183-ig ment a pulzusom.

Azt el is felejtettem írni, hogy az utolsó pár kilométeren nem csak a pulzusom az egom is jól elszállt, mert gondoltam ilyen jó tempóval már dobogósnak kell lennem. Habár az első km-n a mezőny 80%-a elment mellettem, és sok embert nem is előztem meg, gondoltam hátha pont csak két lány maradt. J

A remény hal meg utoljára. Az első lány 1:30-al nyert, míg a harmadik 1:42-el. :D Hát van hova fejlődni.

És mitől ment most máshogy, mint a Margitán? Lehet a táplálkozásomban véghezvitt változások máris ennyit jelentenének?! A verseny előtt sonkás,sajtos, paprikás, salátás magos zsemlét ettem és nem nutellát. :D Azért mikor hazaértem jutalmul egy kis nutellás kalácsot megettem. De komolyra fordítva a szót lehet, hogy már ennyit jelentett, hogy nem csak aznap, hanem a Margita óta jelentős változtatásokat eszközöltem az étrendemben.

Azért azt is meg kell jegyezni, hogy szerintem agyban is jobban ott voltam, nem izgultam és azért gyors pálya volt. Terepen is van még bőven fejlődni valóm.

Most nagyon megjött a lelkesedésem, de tudom, hogy a terepfutást most azért egy ideig hanyagolnom kell. Most a triatlon az első számú cél. De amint az korábban leírtam, nem tervezek hosszú triatlon karriert, utána pedig csak terepfutni fogok. J

https://connect.garmin.com/modern/activity/708697844

Mintha már szebb lenn a futómozgásom, nem? :)

És időközben az is kiderült, hogy 40 nő közül a 13. lettem a rövidtávon. 

Bár az ő órájuk rosszul jár. :)