Egy kis 2014-es összefoglaló

Már régóta terveztem egy újabb blogbejegyzés írását, mert több minden történt, amit le akartam írni, de egyszerűen nem jött az ihlet. Igazából még most sem, de már nem várhatok, itt az év vége, kellene valami összegzés is. Sőt az „olvasóim” is hiányolták az új bejegyzést. :)

A legutolsó bejegyzésemet szeptember 8-án írtam, amikor még csak tervezgettem, hogy jó lenne tudatosan, segítséggel edzeni. Még akkor sem volt ez talán túl nagy elhatározás, de félig egy teljesítményfelmérésnek, félig egy véletlenül jött barterüzletnek köszönhetően úgy alakult, hogy október eleje óta van rendes triatlonos edzőm. :)

Sőt épp most telik le a 3 hónapos „próbaidőszak”, miután mindkét fél eldöntheti szeretné-e folytatni a dolgot. Már írtam a Nándinak, hogy én természetesen szeretném folytatni. Hát ő még nem válaszolt. :):)

Korábban írtam, hogy féltem, hogy mi lesz, hogy hogyan fogom bírni, hogy kötötten meg lesz szabva, mikor, mit, mennyit kell csinálnom. Mert hát eddig, ha álmos voltam pl. akkor úgy alakult az edzéstervem, hogy ja, mégsem kellett aznap semmit sem csinálnom. :D

Így persze teljesen más, szakmai háttérrel, kellő ellenőrzéssel, ami sajnos rám fér. Itt nem mondhatok annyit, hogy persze persze megcsináltam, hanem ezt trackkel, pulzusgörbével kell bizonyítani, amiből még az is kiderül, hogy eléggé nyomtad-e. :) „Réka, mitől fáradtál így ki, ha ilyen alacsony volt a pulzusod?”.... ööööö hát...

Nem mondom, hogy könnyű volt az elején, és most sem az, de már kezdek jobban belerázódni. A heti 10 óra körüli edzés elsőre nem tűnik olyan soknak, hiszen 168 óra van egy héten, de mégis ahhoz képest, hogy előtte nem edzettem ennyit, nagy változás. Sőt én igazából csak futottam, nem volt háromféle sport, nemhogy még a kiegészítő edzések. Sőt ez kb. 1,5 órát jelent naponta, és így már azért máshogy hangzik. Sajnos azt be kell vallanom, hogy talán eddig nem is volt olyan hét, amikor sikerült minden edzéstervben szereplő feladatot teljesítenem. Nem volt még „perfect week”. Rossz diák vagyok, nekem már olyan sheet is van a táblázatomban, hogy hogyan alakult a terv és a tény és ha 5%-nál nagyobb eltérés van, akkor piros a cella. Ami a legjobb ebben, ha esetleg 1 óra helyett 1,5-t futok, akkor is piros, mert akkor is jobban eltértem a tényről. :)

Sok dologra foghatnám, hogy ez a 12 hét alatt miért is nem tudtam sok edzést megvalósítani,  de  az örök igazság itt is él, amit igazán akarsz, arra van időd. Én pedig főleg nem hozhatok kifogásokat, nincs gyerekem, sőt a munkahelyem is rugalmas, támogatja az edzéseimet :D, mert úszni pl. ebédszünetben szoktam járni. Ami még szerencse, mert így nem buktak meg további edzések a reggeli felkeléseken. :D

Nehezen fogadtam el, hogy miért kell nekem heti kétszer úszni járnom, mert azért nem vagyok olyan béna. Aztán egyik héten megjelent 3 úszóedzés... Na mondom, akkor mégis csak máshogy látom már azt a kettőt. De ebben is változik a helyzet, most már akkor vagyok elégedetlen, ha csak egy szerepel a heti edzéstervemben. A lényeg, hogy nekem semmi sem jó. :) Illetve azt is beláttam, hogy miért kéne nekem elégedettnek lennem egy 1:29-es atádi eredménnyel, ha akár 10-15-20 perccel is lehetnék gyorsabb.

Najó egy héten egyszer, keddenként hajlandó vagyok felkelni reggel úszni. Vagyis nem is annyira hajlandóság kérdése, mert akkor van közös úszóedzés, tudom, hogy ott vannak a többiek, ott az edző és szeretek is járni, nagyon ösztönző. Hétfőnként este elég éberen szoktam aludni, félek, nehogy elaludjak és ne keljek fel időben. Egy alkalmat kivéve eddig mindig olyan sikerélményem volt, hogy ezért méginkább szeretek járni. Habár a kezdő csoportban vagyok, itt ez máshogy számít. Más lány nem is nagyon szokott járni, a kezdő fiúkkal pedig fel tudom venni a ritmust. Akkor gyorsan el is telik egy óra, nem úgy mint egyedül.

Régen azt hittem csak a kezdő úszáshoz kellenek kellékek, erre eljutottam arra a szintre, hogy pólóban úszok, tenyérellenállással, bójával, lábgumival. (vagyis TBL) Amikor beszereztem ezeket a kellékeket, sokáig nem is volt rájuk szükség, már magamban szinte méltatlankodni is kezdtem, hogy ezért rohantam el TEÁ-t venni (tenyérellenállás)? Sőt az elején azt sem tudtam, hogy ez mit jelent pontosan, sőt komolyan megfordult a fejemben, hogy hát Nándi kedves edző, tudja, hogy jól esik egy forró ital edzés után. :) Bár ha jobban elolvastam volna az edzésinformácik nevű filet, nem kellett volna ilyen kérdésekkel égetnem magam.

Bezzeg ezek után a pólót is megkérdeztem, hogy mégis mire gondol. Pólóra ... sima pólóra.

Na de a korábbi méltatlankodásom sem tartott sokáig. Azt, hogy most rendes pólóban kell úsznunk min. márciusig, még könnyen elfogadom. Annyira nem érzem, hogy visszafogna és ezt elég könnyű betartani. Még az egyéni edzéseken is. Volt aki bámult, de nem érdekel, láttam hogyan úsznak...

A tenyérellenállással való első próbálkozásom nem volt túl felemelő. Főleg, hogy ezen első alkalommal össze engedtek a haladó fiúkkal és az ő nyomukban kellett volna maradnom. Csodálkoztam is, hogy hogyan lehet, hogy eddig úszás közben nem derült ki, hogy iszonyatosan gyenge a karizmom. (1 fekvőtámaszt bírok/bírtam csinálni) A rendes úszásnál ez annyira nem derült ki, de a TEA-val majd leszakad a karom és a fiúk tempóját ezzel kellett volna tartani. Nándi is hamar belátta, hogy hiába mondja, hogy aki lemarad, az újra csinálja, ez most nálam nem lesz elég. A végén én 150 métert úsztam, amíg a fiúk 200-t. Így is egy-egy fordítónál már a nyomukat sem láttam. Vannak olyan feladatok ami közben úgy érzem, úszni sem bírok, sőt a vízbefulladás ellen küzdök. :)

De fejlődök érzem. Sőt lászik. A hugaimat múltkor a befeszített karommal riogattam. :D najó, nem annyira durva, de azért látszik. :D Már szinte örülök is ezért, ha TEÁznom kell.

A fiúkon akikkel úszni járok, sokkal jobban látszik, na nekik ezért nem kéne pólóban edzeniük. :)

Múltkor a Dagályban az úszómester is odajött és 10 percig mondta nekem, ő csak egy botcsinálta úszómester, de hogy én milyen szépen úszok. Anyukámnak újra megköszöntem a hétvégén, hogy kiskoromba úszni járattak.

Amikor egyedül edzek azért eléggé szoktam unni, pedig 1 órányi feladatot kell csak végigcsinálnom, de mintha megállna az idő. A legrosszabb, hogy nem tudom kikapcsolni a gondolataimat, mert folyton azt kell számolnom, hogy hány hossznál is tartok. Mostmár igyekszek köridőket is mérni, hogy legalább abból lássam, hogy hány száz méter volt már meg.  

Jövőre még egyszer meg akarom csinálni a Balaton-átúszást, hogy lássam mennyire más az időm gyorsúszásban. De az még hossz-számolgatás nélkül is unalmas lesz.

Na ennyit az úszásról.

Ebben a heti átlagosan 10 óra edzésben az elején nagyon keveseltem a futást, mert azért én még mindig azt futni szeretek a legjobban. Mondjuk amikor direkt futóhetet tartottunk, nyilván akkor futóedzés is kimaradt....

Mindenhez máshogy álltam hozzá az elején, mint most. A teljesítménydiagnosztikán kiderült, hogy milyen pulzuszónákban kéne edzenem, hol van a laktát-szintem, aerob, anaerob zónám. Tudom, ez sok embernek nem sokat mond. Sok embernek kellett mostanában összefoglalnom, amikor kérdezgették, hogy minden rendben Réka, te ennél jobban szoktad bírni. Igen, igen, minden rendben csak most pulzuskontrollal futok. Az mit jelent? Azt, hogy nem mehet magasabbra a pulzusom, mint 154. És ez miért jó? Azért, mert ha sokat ebben a zónában futok, akkor hosszútávon fejlődni fogok és nem terhelem meg annyira az izmaimat, hogy elsavasodjanak. (Lehet én sem értem eléggé? :D)

Sosem voltam egy gyors futó, de az, hogy E1-s zónában kell futnom a futásaim nagy részét az elején nagyon zavart. Ez nálam 7:00-7:30 perc/km-es tempót jelent kb. Volt, hogy úgy éreztem, hogy totyogok és mégis csipogott ez a szar óra.

A Garmin órámmal is magasabb szintre fejlesztettük a kapcsolatunkat. Csomó eddig nem használt funkcióát is alkalmazok már. Ezért van pl., hogy egy 24 km-es terepversenyen egyedül az erdőben a madarak csicsergése helyett, csak az órám szüntelen csipogását hallom. :)

A helyzet itt is változott, szeretek lassan futni. Most alibim is van rá. Sokkal jobban érzem magam. A lábam persze ugyanúgy el tud fáradni. Amikor néha szabad utat kapok, hogy gyorsabb pulzussal is mehetek, szenvedek. Érzem, hogy jobban kimerít, mint szeretném.

Intervallos edzéseket sem csináltam magamtól, de most amikor néha van, kifejezetten élvezem. Tudom, hogy 15-30-45 másodpercet kell kibírnom és utána újra lehet lassan.

Tavaly a Naszály trail-ről már írtam, hogy életem egyik legnehezebb versenyének tartottam. Idén szerettem volna ezen a versenyen lemérni, hogy mennyi fejlődtem. De aznapra nem kaptam zöld utat pulzuskontroll szempontjából.

Volt egy kis félreértés az edzéstervben, mert ahol nem volt odaírva, hogy E1, csak annyi, hogy könnyed futás, ott azt hittem, hogy nem kell a pulzusra figyelnem. Hát mint kiderült a könnyed azt jelenti, hogy még E1-nél is lassabb. :D

E félreértés miatt az edzéseim túl nagy része volt a megengedett pulzus felett, így a „büntetés” Naszály trail E1.

2-3 km környékén, mikor már mindenki megelőzött és a hegyre felfele lassú sétánál is folyamatosan pityegett az óra, azt gondoltam eldobom a francba, én ezt nem bírom. Hogy érhetnék én így be szintidőn belül. De aztán lenyugodtam és folytattam, szépen lassan. A végeredmény, hogy tavalyhoz képest nem fáradtam ki annyira. Pont az volt tavaly a problémám, hogy mikor felértem a dombra, annyira fáradt voltam, hogy már fefelé sem bírtam futni. De most jól ment. Lassan, de jól. Pár ember sikerült is a végén megelőznöm, igaz voltak, akik a folyamatos fákkal szelfizés miatt maradtak le.

A végeredmény, hogy sikerült beérnem szintidőn belül és csupán 5 perccel lett rosszabb az időm, mint tavaly. Ezt határozottan jónak értékelem.

A KESZ-eken is tartanom kell általában az E1-t, aminek legtöbbször az volt a következménye, hogy tök egyedül maradtam az erdőben. Csak én és a sípolás... :D De tartottam, nagyon szeretek KESZ-re járni, bár így a társaság élménye elmarad. Volt egy olyan este is, amikor iszonyat köd volt. Eléggé féltem akkor nem láttam semmit, és mégis minden faágat vaddisznónak láttam. Ilyen ijedezés közben, nehéz volt pulzuskontrollt is tartani. Fütyürésztem és csettintgettem, nehogy valami állat megtámadjon. :D

Nem is attól féltem, hogy támad, hanem, hogy egy hirtelen mozdulattal megijeszt és akkor megint jön a csipogás. :)

Amikor bezzeg alkalmam lett volna bizonyítani, nem sikerült. A Spar maratonon 2 váltó tagja is voltam, na ott kb. azt az instrukciót kaptom, hogy toljam, ahogy a csövön kifér. Olyan iszonyatosan sikerült mindkét futásom, de főleg a második, hogy nemhogy írni nem volt kedvem róla, hanem futni sem hetekig. A második 8 km-es szakaszon 3-szor is belesétáltam a már így is 6:30-7 km közötti tempómba. Több oka is lehet, hogy miért nem bírtam aznap. Meleg is volt, nagyon hirtelen jött ez a változás, előtte már futottam, a két futásom között pedig idegesen bkvztam,hogy odaérek-e egyáltalán. Ráadásul a második futásom Angyalcipős lufikkal tettem meg. Többen azt hitték én vagyok az iramfutó. Folyton mondogattam magamnak, hogy egy kétszeres maratonista nem sétál, egy félironman nem sétál... De nem ment...

Budapesten asszem továbbra sem akarok maratont futni. :)

Arról is írtam korábban, hogy szeretnék egy jobb maratont futni 2015-ben. Kinéztük Krakkót, tetszett is, neveztem is... Fizetés nélkül. Azt eljött az idő, hogyha komolyan gondolom, akkor fizetni is kéne, mert dec. 31-ig a legkedvezményesebb.

Nem volt kedvem, nem éreztem, hogy szeretnék egy újabb maratont futni, még 4 hónap múlva sem. De nem tehettem mást, kényszerítettem magam, utaltam. :)

1252... ez a rajtszámom :)

Nincs konkrét célom most futás terén, majd minden jön magával, ahogy fejlődök. 4:30-n belüli maratont szeretnék, de ennyi.

2015 inkább a triatlon éve lesz. Van egy-két futóverseny, ahova mindenképpen szeretnék menni, de annyira, mint idén vagy tavaly tuti nem fogok elmenni. De idén is már más volt, mint tavaly, most tartok kb. 1500 lefutott kilométernél, a tavalyi záró egyenlegem 1640 körül volt. De persze úszásra, bringázásra, erősítésre kellett az idő. :)

Annyira a triatlonozás éve lesz ez, hogy még el sem kezdődött máris beneveztem júniusba két versenyre is, a velencei olimpiai távra és a kaposvári féltávra is.

Többször eszembe jutott már egyébként, hogy nekem inkább az olimpiai táv való. :) Pont nekem való hosszúságú. :) Nemrég megtudtam, hogy augusztusban az IRONMAN név alatt is lesz a pénteki napon olimpiai táv. A féltáv olyan iszonyat drága, hogy azért nem vagyok képes annyi pénzt kiadni. Ez az olimpiai táv is 20e Ft, de arányaiban sokkal olcsóbb. Be kéne neveznem rá, hogy legalább egy ilyen nagy verseny hangulata is meglegyen. De ezzel még várok.

Természetesen az edzőm megkérdezte, hogy mik a konkrét célok 2015. Mondtam, hogy szeretnék egy jobb maratont, Velencét, Kaposvárt, Nagyatádot párban, Szálkát, jobb félmaratont... a csillagokat az égről.. Mondta is, hogy nem, Réka, mi a konkrét cél. Végül azt mondtam, hogy 6 órán belüli félironman. Hol? Hát mondom Szálkára gondoltam. A táv végülis (majdnem) ugyanaz, mint máshol és szeretem ezt a versenyt és megfizethető. Akkor ajánlotta a podersdorfi versenyt, hogy az mégiscsak egy nagyobb verseny, más hangulat. Még egy ideig foglalkoztatott ez a téma, de aztán úgy döntöttem, annyiért az sem érdekel.

Amikor még az első beszélgetésünk volt Nándival, amikor megbeszéltük, hogy akkor elkezdünk edzeni kérdeztem, hogy szerinte meg tudnám-e csinálni 2015-ben az ironmant, azt mondta, hogy most ezt nem tudja megmondani, majd két hónap múlva.

Nagyon sokáig motoszkált a fejemben ez a gondolat, hogy 2015, hogy nem bírok 2016-ig várni. De már meggyőztem magam és lenyugodtam, beláttam, hogy nem sietek sehova és nem vagyok felkészült. Tudom még sok idő van júliusig, de én meg sok téren nagyon gyenge vagyok. Biztos végig tudnék menni, mert az agyam sokszor be van kattanva, de ráérek még. Akkor is ha majd elérzékenyülten nézek az egyéni célbaérkezőket, ahogy tavaly. Váltóban ígyis úgyis ott leszek.

Aztán eltelt az a két hónap és meg is kérdeztem Nándit, hogy ha most két hónap után mit gondol, menne a 2015-ös ironman? Azt mondta, hogy biztos végig tudnék menni, de.... Ez a baj, hogy nem emlékszem pontosan mi volt a de után, de valami olyasmi, hogy ő egyetért, hogy 2016-ra még jobb lesz.

Ehhez képest, mikor én már végre lenyugodtam, azt mondta Nándi Tominak, hogy beszéljen rá a 2015-s ironmanra. Még nem vontam erről kérdőre. :D

Dehát addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán.  :)

Bringáról még nem volt szó. Azóta látott Nándi bringázni is, pontosabban spinningelni. Azt mondta, hogy sok gyakorlásra van még szükségem, sőt nemrég egy spinnning edzésen meg is dicsért, hogy alakul, és már kezdem rendesen körbeforgatni a lábam.  Amit még mindig nem értek, hiszen ez nem rajtam múlik a pedál fixen forog úgy-ahogy. :D

Bár gondolom a húzás-tolásra gondolt. Ezek a spinningedzések egyébként nagyon fárasztóak. Azóta görgőt is vettem, de nem igazán szeretem. 30 perc is örökkévalóságnak tűnik, a tvnézés sem dobja fel. A zenehallgatás még jobb. A combomat egyébként nem érzem elég erősnek, nem tudom lesz-e valaha elég jó. Azért sem akarok 2015-ben még ironman lenni, mert addigra nem hiszem, hogy veszek egy új bringát, a mostanival meg már most nem vagyok elégedett. Kint tekerni majd határozottan jobb lesz.

(Egyébként már azt is tudom,hogyha befejezem ironman után a trialonozást, akkor csak terepfutni fogok. :))

Nagyon nagy álmom egy ironman, de nem hiszem, hogy többször meg akarom csinálni. Nagyon sok triatlonverseny van még egyébként, amikről nem is igazán tudok. Rövidebbek. De 2015-ben inkább azokra szeretnék elmenni futóversenyek helyett. De még nagyon sok fejlődésre van szükségem, edzésben és felszerelésben is. De pl. már pedált-leszerelni is tudok.. :D

És mivel ez egy évösszefoglaló posztnak indult:

2014.01.01-2014.12.28 (a maradék 3 nap nem hiszem, hogy jelentősen befolyásolni fogja a végeredményt)

A Garmin összesítése alapján:

Count: 229 Activities

Distance: 3.190,06 km

Time: 329:57:04 h:m:s

Elevation Gain: 32.973 m

Avg Speed: 9,7 km/h

Avg HR: 150 bpm

Calories: 162.530 C

Ebből futás: 1.527,92 km, 177:33:45 h:m:s, ebből terepfutás: 399,16 km

Ebből biciklizés: 1.400,57 km, 76:54:01 h:m:s, de ebben a 76 órában benne vannak a 0 km-el szereplő görgőzések és spinningek. (12:06:08 h:m:s)

Nincsen benne a rengeteg munkába, sörözőbe, buliba, boltba, mindenhova máshova, kosaras biciklivel megtett kilométerem. Ami csak 1825 km-el többet jelentene, ha napi min. 5 km-el számolunk.

Jövőre veszek rá egy kilométerórát. :)

Úszás: 76,32 km, 33:09:15 h:m:s

És van még 91,96 km túrázás.

Ebben nincsenek benne az erősítő edzések, nyújtások. Nincsenek benne a röpizések, de azt inkább ki is hagyom, azt játéknak fogom fel. :)

Szöveges összefoglaló:

Nemrég volt az Angyalcipős évzáró, amikor szembesültünk azzal, hogy milyen célokat is vetettünk papírra 2014 elején.

Amit én írtam, hogy szeretnék egy 5 órán belüli maratont futni, szeretnék 2014 km-t lefutni, szeretnék egy 2 órán belüli félmaratont futni.

1.527,93 km-nél tartok, ebből sehogy sem lesz már 2014. De nem bánom, nem vagyok csalódott. A célok év közben változtak. És mindeközben lefutottam 2 maratont is. Ha ezekre gondolok még mindig hihetetlen, amit érzek. A második egyáltalán nem volt tervben és olyan boldogságot jelentett, amikor sikerült. A Vivicittán 1:59:27-t futottam. :)

És ami nem volt a papíron: 2014-ben a nagyatádi ironmant váltóban teljesítem, 2014-ben félironman leszek.

Nagyon jó év volt, de még csak valaminek a kezdete...