Épp az autóban utazunk le vidékre. Tegnap este is már Rómáról álmodtam, pedig még több mint egy hét van a versenyig.
Azt álmodtam, hogy fülled meleg volt.
Jelenleg a köpönyeg 19 fokot mond aznapra.
A 30 km-es futásaimon gondolkodtam. Ezekből próbálom meg lemérni, hogy vajon hogyan fog menni a maraton.
Az októberi 30 km-em, bár gyorsabb lett, azért elég sok ideig szenvedés volt. 5-15 km-ig úgy éreztem hogy egyszerűen nem bírom, nem a lábam, a testem alapból.
A most vasárnapi 30 km-en csak a lábam volt fáradt, egyébként bírtam. Volt amikor el is felejtettem, hogy futok.
Sokat számít az is, hogy a mostani kis verseny volt, úgymond tét nélkül, mert még érem sem volt. Nagyobb versenyen jobban izgulok.
Mégis le tudom mérni, hogy mennyit fejlődtem ez az 5 hónap alatt. Bár volt egy-két alkalom, amikor nem sikerült a kitűzött edzést megvalósítani, de most sokkal komolyabban vettem a felkészülést.
2012: 836,41 km (16,08km/hét)
2013: 1640,78 km (31,5km/hét)
2014: eddig 475,24 km (43,2 km/hét)
2013 októbere óta mostanáig 848,78 km (38,58 km/hét)
Direkt kímélni akartam magam ezen a héten, kétszer futottam. 17 km-nél tartok. De már bánom, h nem hoztam magammal cuccot. Már most hiányzik. Úgy mennék. Ez nem csak egy versenyről szól…
Furcsa ellentét: sokszor a versenyeken a küzdés hevében már úgy érzem, hogy elég volt és jó lenne ha vége lenne. De ha épp nem futok, akkor meg úgy vágyom arra az érzésre.
No comments:
Post a Comment