Tudtam előre, hogy sokat vállaltam, de azt is, hogy azért jó próba lesz ez két héttel a maraton előtt.
A héten csak egyszer futottam, szerdán - Angyalcipős közös futás 18 km lett.
Szombat 09:00 - Nőnapi virágfutás a Hármashatár hegyen.
Tavaly is voltam, nagyon nagy élmény volt, ráadásul akkor az első terepfutásom. Tudtam, hogy idén is mindenképpen mennem kell. Gyönyörű idő, jó társaság, nagyon sok ember, nagyon jó szervezés. Ismét sikerült begyűjteni a 6 virágot. :)
17,25 km - 530 méter szint
2013: 2:42:43
2014: 2:13:48
Már aznap is nagyon fáradtnak éreztem a lábam, de délutánra szerveztem kezdőfutást.
Még szombat délután futottam 5,33 km-t Klaudiával. Azt hittem többet tudok pihenni mellette, de nagyon jól ment neki. :)
A nagy verseny, amit vártam a vasárnap 30 km-es futás volt. Bár nem voltam túl izgatott még aznap reggel sem. Főleg akkor, amikor rájöttem, hogy én tavaly már voltam ugyanezen a versenyen. Akkor csak 10,5 km-t futottam, de annyira szenvedtem, hogy egy örökkévalóságnak tűnt.
Gondoltam is, hogyha az akkor örökkévalóságnak tűnt, akkor mi lesz most, hogy háromszor többet futok. Főleg azon aggódtam, hogy hogyan fogom bírni, mert a lábamban nagy izomfáradtságot éreztem.
Megint átfutott az agyamon kósza gondolatként, hogy 2 kör után feladjam, de tudtam, hogy ezt nem tehetem meg.
"Még nem volt feladott versenyem."
"Akkor most se legyen."
"De ha valamikor lennie kell, inkább most legyen, mint a maratonon."
"Ha csak egy félmaratont futnék ma, akkor is jó lennék a hétre. Meg úgy sincs érem, amit elbukjak."
"De nem lehet. Egy 30 km-t futottam eddig. Kell még egy. Ez is a maraton része, nem adhatom fel."
Az edzések, főleg a hosszúak nem csak azért kellenek, hogy a tested felkészítsd a hosszú terhelésre, hanem, hogy lelkileg is felkészült legyél. Sokszor találkozz a "falakkal".
Megismerd őket, megismerd rájuk a választ.
Őszintén szólva még mindig nem tudom, hogyan kell elképzelni egy ilyen maratoni falat. Lehet ezzel lesz új élmény egy 30 km feletti táv? Sokszor volt olyan versenyen, hogy sok kilométeren át küzdöttem a gondolattal, hogy nem megy és fel kell adnom. Ez is egy fal lenne? Egy folyamatos fal? Vagy 35 km körül már teljesen más gondolataim lesznek?
Na majd kiderül.
21 kilométerig még azt mondom, nehezen, de ment a verseny, utána viszont még jobban kihívás volt. Megint a lábam, ami elfáradt, nem ment. Belesétáltam kicsit, de úgyis rossz volt, gondoltam, akkor akár futhatok is. A végén olyan voltam, mint egy csiga, 7 percen felüli kilométereim voltak.
Utólag is úgy érzem, hogy még 12 km-t, ha nagyon muszáj lett volna, lassan de hozzászenvedem.
Amiben más lesz, mint a maraton, hogy addig kipihenem magam. Nem erős izomlázzal fogok odaállni a versenyhez.
A futás után 4:35-re módosítottam magamnak a maratoni célidőt.
U.i: Nem egészen ide kapcsolódik. De arra is rájöttem, hogy miért is írok blogot igazán. Magamnak. Hogy utána visszaolvasgathassam és lelkileg megerősítsen és felkészítsen a következő versenyre.
No comments:
Post a Comment