K&H félmaraton

Nem is tudom mit írjak. Azzal csak nem kezdhetem, hogy szar volt?

Akkor a pozitív dologgal: MEGVAN A FÉLMARATON MÁNIA ÉRMEM.

Ebből a szempontból különösen fontos volt ez a verseny. Persze a többinél sem opció a feladás sosem, de itt főleg nem lehetett. Hiszen akkor az egy éves kemény munkám veszett volna kárba, miszerint minden évszakban fussak egy BSI félmaratont. Lehet nem véletlenül van pont az a szabály, hogy minden évszakban, így minden évszak "szépségeit" megismerheti az ember.

Ha megkérdezték volna a verseny előtt, hogy szerintem mi egy futó legnagyobb ellensége, tuti, hogy a meleget mondtam volna. 

Bár a mai nap után asszem módosítottam ezt. 

Akkor kezdeném azzal, hogy egy tanács alapján a hét minden napján min. egyszer tésztát ettem illetve voltak napok amikor kétszer is. Lett volna egy ilyen teszt, hogy ez majd mennyire látszik meg az időeredményemen. 

Mint mindig a legfontosabb cél, a teljesítés volt, de nem titkolom volt egy olyan is, hogy megdöntsem az eddigi félmaraton rekordomat, a 2:14:10-t.

Már a verseny előtt tudtam, hogy nem fog menni, újra beköszöntött a szép nyári idő, a 28 fok. Ha eddig tudott szar idő lenni, igazán várhatott volna hétfőig a visszatéréssel. A legjobb időmet a téli félmaratonon alkottam egyébként, szerintem nem véletlenül.

(Még egy ok amikor jobb lett volna maratonból is valami hűvösebbet választanom, októberben még lehet meleg...)

Szóval felkészültem arra, hogy nem lesz rekorddöntés, de azt az elején még nem gondoltam volna, hogy életem második legrosszabb idejét fogom futni. 

Olyan keretes történet ez a félmaraton mánia érem, ott vagyok ahol elindultam.

Na jó nem, tudtam, hogy meglesz, 7-8 perccel jobb is lett mint az akkori és most a frissítő állomásokon kívül nem sétáltam.

Tegnap kiderült, hogy az árvíz miatt az útvonalat módosítani kell és így 4 egyforma kört kell, csak a városligetben megtennünk. Nem annyira bántam ezt a változtatást, mert a városligetben mégiscsak több az árnyék, mint az Andrássyn. Elkezdődött a verseny. Nem annyira akart menni, fáradtnak, gyengének éreztem magam, a meleg miatt gondolom. Most is bennem bujkált a kisördög aki időnként mondogatta már az elejétől fogva, hogy jaj nem bírod te ezt, nem fog menni. Megint azon gondolkoztam, hogy ahelyett, hogy ezekkel a negatív dumákkal traktálom magam, akár élvezhetném is a versenyt, hiszen úgyis végig kell futnom. :)

Tudtam, hogy ha esetleg még valami nagy baj is történne, mivel van maratonváltó is, a szintidő 4:30. Annyi idő alatt le is sétálom. Volt, hogy gondoltam rá, hogy gyalogolni kéne egy kicsit, de mondom ezt egy maratonista nem engedheti meg magának. Igen, még le sem futottam a maratont, de már annak tartom magam. :D

Bár azt mondják, hogy nem csak attól lesz valaki maratonista, hogy akkor azt a 42 km-t lefutja, hanem főként az odavezető úttól.

Ahogy terveztem minden egyes frissítőpontnál megálltam. Szorgosan öntöttem magamra a pohár vizeket, hogy enyhítsek a kánikulán. A frissítő állomásoknál sétáltam egy picit, de egyébként nem. Bár a vége felé már egész hosszúra nyúltak azok a frissítések. 

1 km-nél 5.50 volt, 2-nál már 6-os átlag felett. Onnantól kezdve már inkább nem is nagyon nézegettem az órámat. Tudtam, hogy 2.20 feletti időm lesz. UB-n olyan jól sikerült lefutnom az első 9 km-et, hogy átlagnak 5:30-as kilométerek jöttek ki. Arra gondoltam, hogy ha ezt ugyanúgy tudnám csinálni egy félmaratonon is, akkor szereznék akkora előnyt, hogyha a másik fele lassabb is, akkor is meg lenne a 6-os átlag.

Hát ez most nagyon nem jött össze, főként a meleg és még egy tényező miatt.

Akkor folytatnám azzal, ami megkeserítette a mai versenyemet. Kb. a második kör felénél jártam, amikor elkezdtem érezni, hogy a bal talpam harántrészénél fáj. Olyan, mintha lejött volna róla a bőr. Először egész enyhén éreztem csak, majd egyre rosszabb kezdett lenni. Eszembe jutott, hogy ebből azért is szokott baj lenne, mert az emberek igyekszenek ilyenkor azt a lábukat nem annyira terhelni és emiatt még a térdük is elkezd fájni.

Ezért igyekeztem ugyanúgy terhelni a lábam, nem törődve a fájdalommal. De szerintem ez akaratlanul nem sikerült, először a bokám és a térdem kezdett fájni. Gondolkoztam, hogy megálljak-e a mentőnél ragtapaszt, vagy bármi mást kérni, ami segít, de úgy gondoltam, most már kibírom (ekkor volt még 7 km). De aztán az a fájdalom el kezdett felterjedni  az egész lábamon, a forgómig. Megint dejavu érzés jött elő belőlem. A Nike-n is így fájt. 

Már azelőtt sem futottam szépen, sőt szerintem olyan lehetett a futómozgásom, mint egy ultrafutónak 160 km után, de azután már sántítani is kezdtem. Próbáltam gyorsítani kicsit, hátha akkor jobb, de nem lett. 

A végén már újra néztem az órámat, hogy 7:30 és feletti kilométereket futottam.

De akkor már csak az volt a lényeg, hogy célbaérjek.

Ez kb. 2 óra 27 perc után meg is történt. 

HUha, de jó... Eufória most nincs, azt várom, hogy leüljek és megnézzem a lábam.

FIGYELEM A KÖVETKEZŐ KÉP A NYUGALOM MEGZAVARÁSÁRA ALKALMAS ÉS MÉG UNDORÍTÓ IS:

Itt a bűnös. Elég sok mindent megmagyaráz. Ezen gondolkoztam, hogy mi lehetett a baj? A zokni? Épp most nem futózoknit vettem fel, de nehogy már ez egy zokni hibája legyen. A cipő? Futottam már benne félmaratont akkor semmi bajom nem volt, bár nagy rám... És akkor miért nem mindkét lábam?

Aztán egy ismerősöm mondott egy másik lehetséges okot. A sok fordító, hogy emiatt elcsúszhatott a cipőben a lábam és ki kezdte. Hát fordítóból volt elég az biztos.

Újabb tapasztalat legközelebb okosabb leszek.

A lényeg a versenyt így is teljesítettem, erősebb lettem, az érem is megvan. 

Így is büszke lehetek, mert nem sétáltam, nem úgy mint a sok váltós ember. 5 km-t kellett volna futniuk, de már 1,5-nél gyalogoltak. Hogy készültek így fel?

Nem lesz ez a kedvenc versenyen továbbra sem, és nem csak az eredményem, közérzetem alapján. Rájöttem, hogy nem szeretem azokat a versenyeket, ahol váltók is vannak, ez még kb. pont erről szólt. Úgy tűnik mintha még több ember előzne meg és ide a nem olyan profik is eljönnek. (Vagy lehet profik csak a futóetikettjükön van mit javítani.) Nem akarom elhinni, hogy valakinek ez élet-halál harcot jelent és emiatt félre kell löknie, szó szerint a kezével - a célegyenesnél. Nem akarom elhinni, hogy olyan szűk lenne a pálya, hogy indokolt ha valaki oldalról rálép a lábamra. 

Ultrabalaton után megfogadtam, hogy akármilyen fáradt leszek egy verseny után, rögtön le fogok ülni és megírni az élménybeszámolót, amíg még frissek az élmények.

Minden igaz, amit leírtam, de ezt lehet mégsem most kellett volna megtennem. Holnapra már máshogy fogom gondolni. De a kevésbé jó élmény is élmény és az sosem fog megváltozni, hogy nagyon szeretek futni. :)

Ismerősökkel való találkozás és az új csapattagok jobb megismerése szempontjával pedig kiváló verseny volt.

Vikivel a friss Angyalcipők taggal