Egy élménydús hétvége összegzése - avagy az első brutálfutásom és az első Ultrabalatonom egy napon :)

2013.06.01. 11:00 Első állomás Nyáregyháza

Majdnem lekéstük a rajtot, rohantunk oda is, mire beálltunk, már úgy lihegtem, mint aki 10 km-t futott. :)

Nagyon vártam ezt a versenyt, amikor megtudtam, hogy van ilyen már tudtam, hogy mindenképpen be kell neveznem. Ezt a 24-es rajtszámom is mutatja, az elsők között voltam.

Időközben nagyon elkezdtem aggódni az időjárás miatt, 15-17 fok nappali hőmérséklet, bárhol eső várható. Nagyon féltem, hogy nagyon fázni fogok, mert azért mégiscsak más 30 fokban sárban fürdeni, mint 15-ben.

Szerencsénk volt esni nem esett, kb. 15-17 fok volt, de futás közben teljesen kellemesen éreztem magam.

Eleinte olyan félelmeim is voltak, hogy jaj hogyan fogom beledugni a fejem a sárba, lehet megtorpanok előtte... De egyáltalán nem így történt hihetetlenül élveztem a verseny minden percét. Nagyon fárasztó volt, nem sima 7 km, de nagyon jó. A szögesdrót alatt az is kiderült, hogy a mászási technikám nem túl kifinomult, de majd jövőre fejlesztem. Mire lekúsztam azt a 20 métert, olyan szinten lihegtem, hogy felállni alig bírtam, nem hogy tovább futni.

Többen kérdezték tőlem döbbenten a képeket látva, hogy mi vitt rá erre. Szinte nem is értettem a kérdést. Mi az, hogy mi??? Nem látjátok ez mekkora buli volt? :D

Íme a képek:

Before:

In progress:

After:

A normális fajta frissítés:

És a végén a jól megérdemelt malacos éremmel:

7 km - 49:04

Jövőre is mindenképp megcsinálom! :)

2013:06.01. Délután/este/ÉJJEL - Ultrabalaton - második állomás

Nagyon izgalmas nap volt, két, teljesen különböző versennyel. A brutálfutás igazi élmény volt, vicces, de tulajdonképpen gyorsan lezajlott.

Az igazi kihívás, az Ultrabalaton, csak utána következett. Hihetetlen nagy élmény volt, a csapatversenyeknek nagyon nagy erejük van. Nem akartam kihagyni a brutálfutást, de nagyon sajnálom, hogy egy napon volt a kettő, hogy nem lehetettem ott a csapattal már a rajtnál.

Most láttam a videókat, annyit nevettem rajta, de a másik szemem sírt, annyi élményről maradtam le. Jövőre másképp csinálom. Azért is rossz volt később érkezni, mert estére már a kevésbé energikus, vidám csapattal találkozhattam. Így is hatalmas élmény volt, de időközben kiderült számomra, hogy mi ennek a versenynek a legnagyobb kihívása.

Nem az, hogy 212 km-t kell teljesíteni 8 embernek, hanem, hogy mindez csaknem egy teljes nap alatt történik.

Próbáltam az utazás alatt pihenni, aludni egy kicsit, de az izgalom miatt nem ment. Ideális futó idő volt, de nem ideális várakozási idő. A fáradtság és a hideg megnehezítette a dolgunkat.

De nagyon nagy élmény annyi futóismerőssel találkozni, biztatni őket. Nem futok régóta, de annyira sok embert megismertem már, szinte mindig volt kinek szurkolni.

Szabolcsot különösen vártam. Nagyon szerettem volna ha pont ő is ott vált és csak odakiálthatok neki egy hajrát. Aztán találkoztam a csapattársaival és kiderült, hogy pont ott fog befutni. Nagyon megörültem ennek és elé is mentem, hogy az utolsó 20 méteren együtt fussunk. :)

Hozzám az időjárás is kegyes volt, mert amikor én futottam nem esett, voltak csapattársak akik viszont nagyon eláztak.

Első szakaszom: Balatonberény - Balatonmáriafürdő 8,2 km (A telefonom 9-t mért.)

Már este 11 körül volt, sötét, fejlámpával futottam. Nem félek a sötétben, de azért jó volt, hogy Attila kísért végig biciklivel.

Azon a szakaszon azért voltak futok előttem és utánam is látótávolságon belül.

Futottam már éjjel, de ez most más volt. Sötét, csend (most nem hallgattam zenét).

A szakasz második fele nem esett igazán jól, a gyomron sosem szokott fájni, de most nem volt az igazi.Ha tényleg 9 km volt, akkor a tempó is túl gyors volt. De végülis gyorsan lement a táv. Váltás és indulás a következő váltópontra.

Már itt érezni lehetett, hogy mindenki fáradt, mert nem voltak nagyon bandázások a váltópontokon, sőt mindenki próbált közbe pihenni kicsit. Nekem is volt még 2 órám a következő futásig, de hiába próbáltam aludni, nem ment.

Ültem, félig feküdtem a kocsiban, már téli futócuccba öltözve (kint már akkor csak 9 fok volt). Ültem és vártam, hogy futhassak. Na ez nagyon nem igaz, nem vártam. Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy fussak aznap harmadszorra, amikor álmos vagyok és ki sem akarok szállni a kocsiból a hidegbe...

Ott volt egy holtponton... Olyan holtpont, ami nem is futás közben jött... Volt bennem egy rövid gondolat, hogy jaj én ezt nem bírom, fáradt vagyok, fázom, haza akarok menni az ágyamba.... 1 mp-re még az is megfordult a fejemben, hogy pityergek kicsit. De aztán rájöttem, hogy én kemény vagyok. :)

Rájöttem, hogy ez nagyon rossz hozzáállás és így szenvedés lesz a futás. Elkezdtem a telefonomon motiváló képeket nézegetni és kitalálni egy mottót a futásra. Végül a "ez életem legjobb futása" mottót tűztem ki magamnak, amit hajtogatni fogok.

Időközben telefonon érdeklődtem, hogy mikor várható a váltótárs érkezése, mikor szálljak ki a jó meleg autóból a hidegbe. Azt az infót kaptam, hogy még 10 perc. Erre rá 1 percre jön a hívás, hogy hol vagyok, mert bármelyik percben itt lehet a váltás. Mondanom sem kell, kiugrottam a kocsiból és rohantam. Ez jó is volt, nem volt időm gondolkodni, hogy most min tudok panaszkodni. :)

Második szakasz: Balatonszemes - Balatonföldvár

Most vittem magammal zenét, hogy ez is motiváljon pedig tudtam, h Attila most is kísérni fog.

Elindultam... Emelkedő...pfff... nagyon minimális, de nem vágytam rá. Az út izgalmas volt, részben kivilágított, majd egy egész sötét rész, még egy kis róka is kikandikált a bokorból.

Izgi volt megint, sötét éjjel, csend, csak a tücsköket hallani, néha az a tipikus balatoni nád illat és futok...

Ennyi éjjeli futót látni a Balaton körül a beavatatlanoknak szokatlan lehet, villogó fejlámpák a sötétben...

A második kör sokkal jobban ment, pedig nem gondoltam volna. 2 óra volt körülbelül amikor elindultam, de egész jól bírtam. És ami a váltóponton fogadott.... Kb. 30 váltóhely volt összesen, mindegyik máshogy nézett ki, volt ami nagyon egyszerű volt és volt ez... ahol én váltottam másodszorra. Hatalmas kapu, és mécsesekkel kirakva az út vége. Annyira szép volt.. Váltás és rohanás tovább, sajnos nem volt időm gyönyörködni benne vagy akár lefényképezni.

Ez egy másik váltóponton készült kép:

Vége, vagyis nincs vége, de én már nem futok... De a csapatom még úton, még 2 ember és beérünk...
Újabb várakozási idő, még mindig nem tudtam aludni, még nem voltam túl az izgalmon.

Még hosszabbnak tűnt a várakozási idő... Mikor jön már az utolsó ember??? Már itt kéne lennie?? Telefonon különböző infókat kaptam, arról, hogy ki fut. Váratlan csere történt, az egyik emberünknek fáj a lába, ezért cseréltek. Ő jött be biciklivel, a csereember futva.

Már világos van, amikor közösen befutunk:

SIKERÜLT!

Az időnk: 19 óra 57 perc. Megvan a 20 órán belüli teljesítés.

Sajnos a befutás után az egyik emberünk elég rosszul lett, nagyon kimerült és reszketett, orvost is kellett hozzá hívni. Ez kicsit elrontotta a verseny végét, de szerencsére már jól van, minden rendben.

A bejegyzést egy futótársam idézetével zárnám, aki ezt írta a hétvégéről:

"Sziasztok! Szeretném néhány szóban megemlíteni a hétvégét, amire most itt hétfőn reggel is vágyakozva gondolok vissza. Fantasztikus napot töltöttünk együtt. Nagyon köszönöm Attilának és a többi csapattársnak, hogy veletek futhattam. Sosem voltam még UB-n, de óriási élmény volt. Nagyon klassz embereket ismertem meg - és volt, akit már ismertem. Nagyszerű érzés volt, hogy mindenkivel, akiket csak aznap reggel ismertem meg, ez első perctől kezdve egymásra találtunk, mint akik már ki tudja hanyadik versenyt csinálják együtt. Fantasztikus összhang volt, és ami a legfontosabb jókedv. Közvetlen "autóstársainkkal" is úgy érzem, nagyon egymásra találtunk. Remélem Roland, tényleg jól vagy már, és remélem nem haragszol, hogy az első beérkezésednél hát finoman szólva is nem voltunk ott. Gyönyörű hely...en futottunk, ezt is fontos megemlíteni. Ez nem csupán egy verseny, ez tényleg egy különleges verseny, különleges környezetben. Volt időnk meg-megállni és kicsit körülnézni, hol is vagyunk. Csodálatos a Balaton. Hogy az időnk lehetett volna jobb? Igen, talán. De ez eltörpül az összes élmény mellett. Őszintén mondom, hogy semmiben nem tartott vissza, vagy gátolt az eső. Kicsit hideg volt este, de felkészülten mentünk, így nem fáztunk. Az éjszakai rész a magam részéről is egy kihívás volt, fent maradni egész éjjel és nem mellesleg futni közben. Attila, lehet, hogy nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy kísértél este. Dóriban is fantasztikus Csajszit ismertem meg, és Bercire és felnézek, aki betegen is nyomta. És volt ereje másokat is buzdítani. Lacival külön autóban voltunk, így kevesebbszer találkoztunk, de az mindig vidám volt. Remélem Laci nem voltál túl magányos sokszor egyedül az autódban. :). A brutálfutó lányok előtt emelem kalapom, hogy a brutálfutás után kétszer is rajthoz álltak, éjjel, és végigfutották. És mindezt jókedvűen! Attila, nagyon köszi, hogy összetartottad a csapatot, hogy megszervezted, hogy ott voltunk. Klasszak a trikók, pólok. A hétvégén nagyon jó volt Angyalcipőnek lenni!"