Nem is tudom mivel is kezdjem. :) Először is talán azzal, hogy teljesítettem életem második félmaratonját. :)
Másodszor pedig, hogy az előzőhöz képest több mint 20 percet javítottam. Íme:
A tervezett időm: 2:20:00 volt, ezért is örülök, hogy még ennél jobban is sikerül. A két félmaraton között mindössze 2 hónap telt el.
Akkor nem voltam eléggé felkészült, most igen. :)
De nem csak az idő számít. Ha jól emlékszem egyszer sem gondoltam most arra, hogy fel kéne adnom, hogy hülye vagyok, hogy jelentkeztem stb...
Nem mondom, hogy könnyű volt, de az elsőhöz képest ég is föld.
Úgy álltam be az ötödik rajtzónába, hogy alig izgultam, bár a rajtvonal felé egyre jobban.
Most is nézegettem motiváló képeket verseny előtt, de egyet tűztem ki célul:
"Ne ésszel, ne lábbal, szívvel fuss."
Erre gondoltam akkor is, amikor a 3. kilométernél a talpam valahogy kicsit görcsölni kezdett, de ez a 8-9. km környékére elmúlt. :)
Az is bebizonyosodott megint, hogy milyen jó matekos vagyok. :D
1. km - már csak 20 km van
2. km - már az 1/10-e megvan
3. km - már az 1/7-e megvan
4.km - már az 1/5-e megvan
5 km - már az 1/4-e megvan
stb... :D
Közben minden egyes kilométernél néztem az órát, hogy hol tartok az időben. Egészen a 7. km-ig sikerült 6 perces ezreden belül tartanom magamat.
8-9 kilométer környékén volt olyan, hogy a befutó útvonal ugyanazon a szakaszon volt. Ekkor már elhaladtam a 18-19-20-as kilométer jelzés mellett. Nem volt túl motiváló szerettem volna már ott tartani.
Főleg, hogy épp fejeztem volna be az első kört (a félmaraton felét), amikor egy motoros jön kiabálva, hogy húzódjunk jobbra, mert jön már az első. :) Az első előbb átért a célvonalon, mint hogy én megkezdtem volna a második köröm. :) De hát erre számítani lehetett. :D
11. km - huha, azért még van 10.... Na, ekkor döntöttem így:
Folytattam az utamat kb 6:30-as tempóval.
Most is arra gondoltam, mint máskor, hogy szerintem az emberi test kb. olyan 10 km futására van max. kitalálva, mert azért már ennyi elég is lenne. :D Ezt valahogy a jövőbeni terveimet is figyelembe véve majd igyekszem elfelejteni. :D
Jó volt az idő, bár lehet kicsit túlöltöztem magam. De ami meleg volt a szélvédett utcákon, az pont jó volt a szeles parton. Szép volt a part, gondoltam rá, hogy megálljak-e egy pár mp-re fényképezni egyet, de úgy döntöttem ennyire mégsem kell a kép.
Ehelyett fényképeztek mások. (14,5 km-nél)
Ahhoz képest, hogy a NIKE félmaratonon rengeteget sétáltam, most összesen kb. 2 percet. A 10. és a 16. kilométernél ittam egy kis vizet és egy kis poweradet.
A 17. km-nél éreztem, hogy azért már eléggé fáradt vagyok, most azért már vége lehetne.
Ismét nagy matematikai számításokba kezdtem. Néztem, hogy átlagosan hány perccel térek el a 6 perces ezred átlagtól és arra jutottam, hogy ezzel még 2:15-n belül is lehetek, főleg ha az utolsó három kilométer megnyomom.
18-nál rájöttem, hogy ez a megnyomás dolog nem annyira akar menni, folytattam abban a tempóban.
19-nél azt gondoltam, hogy pont úgy érzem magam, mint amikor máskor úgy szoktam dönteni, hogy jó, most sétálunk egy kicsit. De most nem lehet, akkor nem lesz meg 2:15-n belül, pedig az olyan jó lenne, jobb mint amire számítottam.
Na majd megnyomom innen... Jaj, nem megy, inkább lassan, de biztosan, ne itt vigyen el a szívroham.
A célegyenes - oké, hogy célegyenes, de azért nagyon hosszú... Még nem gyorsítok.
Talán az utolsó 200-300 méteren vettem kicsit gyorsabbra az irányt, még próbálkoztam egy elszánt fejet vágni a célfotóra... (Nem jött össze... a közelebbi képet inkább nem is reklámozom. :)
Vége.... Az órám 2:14:07-t mutat. Sikerült.
Először is veszek magamhoz egy vizet, aztán le kell ülnöm... Jé, olyan homályos egy kicsit minden...Kicsit könnyezek, most tudnék kicsit pityeregni örömömben, de inkább úgy döntök nagylány vagyok én már ehhez....
El kezdek nyújtani, egy férfi mellettem megszólal, jaj ez csak egy kis félmaratonocska volt...
Nem tudom, hogy nekem mondta-e vagy akárki másnak... De elmehet a nénikéjébe...
Mert habár ez "csak egy kis félmaratonocska" volt, nekem igenis nagy dolog. Teljesítettem a második félmaratonomat és bár érmet erről most nem adtak, meg sem állok amíg a félmaraton-mánia érem a kezemben illetve nyakamban nem lesz. :)
Ezt a saját készítésű kupát, attól a lánytól kaptam, akit az legelső blogbejegyzésemben is említettem, akinek a felbukkanása igen szoros kapcsolatban van futó pályafutásom elkezdésével.
Azzal adta nekem egy héttel ezelőtt, hogy ki kell érdemelnem ma. :) Szerintem sikerült. :)
.jpg)
Gratula, csak igy tovabb!!!
ReplyDeleteRékám ez fejben eldőlt! :) Gratulálok! :)
ReplyDeleteGratulálok! Ez a kupa a legszebb amit eddig láttam!!!)
ReplyDeleteSzép volt!
ReplyDeleteszia Réka, garatulálok!
ReplyDeleteszerencsédre megvan benned a kellő elszántság, hogy a kitűzött célt elérd, csak így tovább.
néhány tanács:
- ne hallgass senkire (rám sem B--))
- ha maratonra készülsz és az edzéseken 10 km felett futsz, 40-60 percenként frissíts. övtáska, magad kipróbálta energiaital és gél. keveset, egy-egy kortyot, de KELL! hosszú az év, hosszú a felkészülés és tényleg kell. nagyságrendileg könnyebbek lesznek a kilométerek és sokkal jobban regenerálódsz majd és közben is többenergiád lesz.
-jegyezd az étkezéseidet (mennyiség, széndhidrát tartalom..kb...) és nézd meg egy-egy nagyobb táv előtt, közben mennyire érzed magad energikusnak, vagyis vesd össze, hogy van-e összefüggés. észre fogod venni, hogy a szénhidrátkúra ad majd a legtöbbet..
-edzés után minél rövidebb időn belül (állítólag hét percen belül..) egyél (csoki, keksz, banán) így nem ürül ki a szervezet és többet bírsz majd, kevesebb elfáradással.
- az előbbiek tűkrében a félmaratonnál használt számolási rendszered, egy maratonnál már szorzóra kerül
-magnézium, kalcium, C-vitamin minden nap, minden nap, minden nap
-két napnál többet ne hagyj ki
-gyűjteni a kilométereket elszántan, mindegy, hogy milyen idővel futod őket, a lényeg a megtett táv, nem az idő (mert ugye az idő relatív.. B--))
-ne lassúlj, hanem gyorsulj
és ne halgass senkire!
B--)
Köszönöm a tanácsokat. :) Főleg a legutolsó tetszett. :)
Deleteó, szívesen máskor is.
ReplyDeleteB--)
de tényleg így van, szívből kell csinálni és magadnak és kész, anno nekem mondta orvos, hogy ha meg akarom tartani a térdem épségét hagyjam abba a futast mert az akkori súlyomhoz és a 200 cm magagasságomhoz egyáltalán nem passzol.
azért a 19 maratont lenyomtam a magam örömére azóta és ebből 3 hegyimaraton volt.
jó, a súlyom alább ment, de a magasság maradt, a térdem pedig soha sem fájt azóta sem.
jól érzed amagad dolgait és ez a legfontosabb.
hajrá!