SPAR maraton staféta váltó - élménybeszámoló

SPAR maraton staféta váltó - élménybeszámoló

Most értem még csak haza, még nem is fürödtem, de muszáj volt leülnöm írni. Mert végre megtörtént, végre azt érzem amit futás után kell.

A NATO futás után nem írtam élménybeszámolót, ezért most azt is beleszövöm.

NATO futás: 10 km, eléggé szenvedtem végig, 185-ös átlagpulzussal futottam végig. Akkor is, mint kb. eddig az összes versenyen - a mai-ig- felmerült bennem, hogy mi a francért csinálom én ezt. Hülye vagyok? Mi a francnak neveztem be ebbe a staféta váltóba is?

Hát megvan a válasz... Lassan, de biztosan eljutok arra a szintre... hogy ezt a kérdést, soha többet ne kelljen feltennem magamnak.

Annyi motiváló képet nézegettem és néhányat jól a fejembe véstem, úgy álltam oda a mai nap elé.

Táv: 9,4 km

Kitűzött célidő: 1 órán belül

1 órát tűztem ki a NATO futásra is, de nem sikerült. Ez a cél sokkal reálisabb volt, de még így is kicsit nehéznek tűnt a mostani idejeimhez képest. De most már pluszban meg is ígértem valakinek, hogy meg lesz az egy óra.

A verseny előtt rég nem látott "kedves" ismerősökkel is találkoztam, akikkel 2 percig áludvariasságból elcsevegtünk. Na, mondom kis gagyi minimaratonosok, már mennek is haza, nem is tudják mi az igazi verseny. Arra gondoltam ez a találkozás is milyen motiváló, hogy majd jól megmutatom nekik....

De ez is jó a futásban, hogy eljutsz arra a szintre, h nem érdekel...

Úgy álltam oda, hogy nem érdekel, semmi, senki, csak magamért futok. Addig amíg már semmi sem érdekel...

"Ez nem varázslat, csak meg szabadulsz attól a sok hülyeségtől, ami a fejedben van..."

Ez a mai sem volt könnyű, persze utólag annak tűnik... De ma tényleg más volt. Nem sétáltam, még a vízivás közben sem, a felét úgyis magamra borítottam. :) Nem volt holtpont. Nem foglalkoztam a pulzusommal... A matematikai számolgatási műveleteket is próbáltam elkerülni, hogy mennyi van még hátra. Mondjuk elég ösztönző úgy futni, hogy az első kilométer tábla amit meglátsz a 33. :)

De még így is belezavarodtam, mert a 39. kilométernél azt hittem már csak 2 van. :) El is kezdtem gyorsítani picit. Ott már tudtam, hogy meglesz az 1 órán belüli idő.

Az első 400-1000 méter ment most a legrosszabbul, érthetetlen... De utána éreztem, hogy gyorsabb vagyok magamhoz képest. Félve nézegettem azért az időt, hogy 1 órába bele fogok-e így férni. Nem tudom miért voltam gyorsabb, csak nem az az egy félig-meddig elsumákolt fartlekozás segített? Vagy valami más?

Persze nekem motiváló volt az is, hogy előzgettem a maratonosokat. De velük így se versenyezhettem, még...

Az időm: 58:06 (Összesített időnk: 4:02:02 hála a csapattársaimnak)

Tudtam volna még futni... Az utolsó 100-200 méteren meg is nyomtam rendesen, ott még pár embert leelőztem...

A verseny végén még ott maradtam egy ideig nézegetni az egyéni maratonos befutókat... Annyira jó érzés volt....

Hosszú az út odáig... de jövőre én is köztük akarok lenni...