Ide is közzé teszem, nagyon tetszett az idei Budapest maratonról készült film.
Még pontosan 365 nap (1 óra múlva annyi lesz) addig amíg én is lefutom :)
Ma beszéltem anyuval telefonon és mondta, hogy gondolta, hogy ki kéne jönnie a félmaratonra, de...
Megvédem, akkor még nem tudta, hogy mekkora futóbolond lettem... Most már tudja :D
Azt mondta a maratonon ott lesznek...
El kezdtem nézni a filmet és közben elképzeltem, hogy futok, futom a 42 km-t és közben ott van a családom, szurkolnak, végig állnak egy fél napot.... nagyon elérzékenyültem... elképzeltem, ahogy a célba éréskor zokogok...
Szerdán háziorvosnál voltam, hogy laborbeutalót kérjek, ami majd a sportorvosi vizsgálathoz kell. 2 perc helyett vagy fél óráig voltam bent... Monológot hallgattam arról, hogy jó a sport, de nem ezen a szinten. Hogy egy maratoni futó tönkreteszi magát, az ízületeit, térdét... és ez biztos, 100%, lehet nem most, hanem 5 év múlva, de biztos... Kivételek nincsenek... Ha annyi pénzem lenne, ahányszor elhangzott a "fehér holló" kifejezés... Még a dicséretét sem tudtam bóknak venni... Hogy milyen szép az alakom, milyen szép magas vagyok, de ez hosszútávfutásra egyáltalán nem alkalmas.
Szomorú lettem... Ne vegye el a lelkesedésemet pont most, a maratoni hétvége után... De azért is szomorú lettem, mert a szívem mélyén tudom, hogy igaza van valamennyire. Eddig nem igazán voltam sérült, de a heti 3, 1 éven tartó edzést nem tudom hogyan fogom bírni. Vigyázok és figyelek majd...
Nem érdekel mit mondott az orvos, egy maratont akkor is lefutok. Bár ahogy a videóból elnézem, egy után nem lehet abbahagyni. :)
(Egy zárójeles megjegyzés, érdekes látni, hogy milyen gyorsan változik az ember maratonnal szembeni véleménye. 1 hónapja még azt írtam, hogy nincs számomra belátható időn belül. :))
No comments:
Post a Comment