Terepfutás

Rájöttem, hogy van egy nagyon nagy hiányossága a blogomnak. Nem írtam a futásom (felkészülésem) egy fontos részéről, a terepfutásról, ami egyre több szerepet kap az életemben.

Azzal kezdődött, hogy elkezdtem járni a KESZ-re, a kedd estenként a Hármashatárhegyen megrendezésre kerülő terepfutásra. Bár nem régóta futok, mondjuk másfél éve, de azért ez nagy színt (először akaratlanul rövid i-vel írtam le ezt a szót, de úgyis igaz :)) vitt az életembe. Új helyszín és főleg új emberek, új társaság, méghozzá nagyon jó társaság.

https://www.facebook.com/KeddEstiSzesz?fref=ts

Most megnéztem és ha a sport-trackerben jól látom, akkor 2013. március 12-én voltam ott először. Pedig már úgy tűnik, mintha évek óta járnék. :) Na de persze nem azért, mert unnám. Sőt, nem tudok lemondani róla, keddenként nem érek rá másra.

Izgalmas helyszín, más társaság, mert bár lehet hülyén hangzik a terepfutók egy más "emberfaj".

Most hogy kezd megnyílni előttem jobban ez a világ, most látom igazán. Más versenyek...

Szeretek terepen futni és nem csak azért, mert ott természet, a csend, hanem főleg azért, mert imádom az emelkedős terepet. :D:D:D Na persze. 

De talán épp ezért is kezdtem el járni. Mindig csak sík terepen futottam és hogy legyőzzem ezt a félelmemet. KESZ-en mindig mindenkit megvártak, egy jó darabig én voltam az utolsó, ez sokszor frusztrált is. Sőt még most is vannak olyan alkalmak, hogy záróbuszt játszom, habár nagyon sokat fejlődtem. 

Egyre jobban kiismerem magam a Hármashatárhegyen is.

Az főleg izgalmas, amikor már korán sötétedik és fejlámpával kell futnunk. Azért még mindig óvatosabb vagyok szerintem, mint a legtöbben.

Szerintem nem is tudom igazán, hogy mennyit köszönhetek ezeknek a futásoknak. Februárban volt a Kaposvár dombjai Félmaraton, amire a szintemelkedés miatt nem mertem egyéniben elmenni. Márciusban elkezdtem járni KESZ-re és a májusi Borvidék Félmaratont simán be mertem vállalni. Sőt nem elég, hogy bevállaltam, a legtöbb emelkedőt megfutottam. 

A kitartásom nagyon fejlődik. Ez általánosan is elmondható, de a KESZ kapcsán is. Múlt héten leszakadt ránk az eső, de csak úgy ömlött, pedig semmi előjele sem volt. Nem volt esőkabát semmi és még volt 4 km hátra. De ezt is hihetetlenül élveztem. Ömlik ránk az eső, hideg is van, én pedig vigyorgok magamban a sötétben. :)

Tegnap már előre tudtuk, hogy ilyen idő lesz, egész nap esett. Nem mondom, hogy nem vaciláltam, hogy menjek, de nem az idő, hanem a fáradtság miatt. Aztán eldöntöttem és esőkabát fel és indulás. Végig esett, nem szakadt, csak esett, 8 fok volt és szeles idő is. Most is jól döntöttem, nagyon élveztem így is. 

Szerencsére hazáig volt fuvarom, gyors fürdés és kész.

Hiába az időjárás, nem fázok meg. :)

A KESZ-eknek köszönhetően annyira megszerettem a terepfutást. Másodszor voltam az általuk szervezett közösségi futáson. 

Most Bélapátfalván volt, csodás volt az idő:

Előtte lévő alkalommal nem volt hozzánk olyan kegyes az idő, 2 fokban, a hólében gázoltunk több, mint 3 órán át. Semmi megfázás, semmi negatívom, csodás volt. Beszéljenek a képek:

Most már a terepfutó versenyek is rendszeresen helyet kapnak az életemben. Na ha valaki megkérdezi, azért még mindig elsősorban aszfaltfutónak tartom magam, de már egyre több szerep jut ennek is.
Lassan meg kéne vennem a második terepcipőm.

Régen valahogy sosem szerettem kirándulni, amikor anyuék sétálni hívtak, akkor sem mentem soha. Mondjuk ez nem meglepő, futni sem szerettem soha. Most pedig egyenesen keresem az ilyenfajta kihívásokat.

Életem eddigi legnehezebb versenye: a Naszály trail.
24 kilométer volt, de 4:16 percbe telt. Ahogy többen mondták ez már egy maratonnyi idő.

http://connect.garmin.com/activity/407751005

A tempó összességében 10:38-ra jön ki, ami kb. túrázást jelent, de ha tudnátok milyen terep volt ott. 1079 méter szintemelkedés, a nagyrésze az elején. 

Úgy elfáradtam kb. 6-8. kilométernél, hogy már a lefelé sem nagyon ment. Olyan emelkedők voltak, ahol nem hogy futni nem lehetett, hanem a mászás közben meg kellett állnom lihegni.
Eddig ez a verseny viseli az életem legnehezebb versenye címet. :)

Itt is beszéljenek helyettem a képek: 

Az első dugókám :)

Ez egy különleges verseny volt, de már a mindennapjaim (mindenhetem) részei ezek a különleges élmények.
Nem kell messzire menni, hogy ilyeneket lássunk. :)

Ilyen vízesésre egyáltalán nem számítottam :)

Aztán egy héttel később:

Igyekszem minden hetembe egy hegyi edzést is beiktatni. Mint kiderült tőlem fel a Hármashatárhegy tetejére és vissza éppen pont egy félmaraton. :)

http://connect.garmin.com/activity/418298984