Egy téli bejegyzés csak úgy :)

Egy ideig nem lesz olyan versenyem amiről írhatnék, viszont több dolgot már így is le akartam írni, ez egy szimpla téli bejegyzés 

Hittérítő lettem… Talán ez a legviccesebb jelző, amivel a futás kapcsán neveztek. De azt hiszem tudom, hogy miért mondják. Fanatikus lettem, én is érzem. De jó érzés. Amikor valakinek mondom, hogy igen ma is megyek futni – hóban, sárban, szélben, mínuszokban, látom hogy néznek rám. Mármint azok akik nem lelki társaim ebben a témában. Úgy néznek rám, hogy nem vagyok normális. De nem érdekel, sőt szinte tetszik is, hogy ilyen meghökkenést váltok ki az emberekből.

Mert már tudom, hogy egy különleges betegség fertőzött meg. Régen más volt. Régen adtam magamnak kedvezményeket, hogy az eltervezett edzéstervtől eltérjek. Olyan fontos okok miatt, minthogy álmos vagyok, most inkább csak tv-t néznék, vagy hogy a barátaim éppen aznapra hívtak iszogatni. Mára ez már teljesen megváltozott. Kedd, csütörtök, vasárnap fix. Azokon a napokon bárki kérdezi nem érek rá. Ha ritkán mégis úgy döntök, hogy a másik programot választom, akkor annak az a következménye, hogy vagy korán reggel vagy egy másik nap kell a futást pótolnom.

Már sokszor én magam sem tudom, hogy mi motivál. Hogy miért megyek el akkor is, amikor semmi kedvem, semmi hangulatom és épp a hidegből akkor értem haza. Mert vannak ilyen alkalmak. Van, hogy azt várom, hogy vége legyen a napnak és mehessek futni, de van olyan is sok, hogy semmi kedvem, hogy már előre úgy állok hozzá, hogy ma biztos szar lesz… (egyébként ilyen hozzáállással az szokott lenni.)

De egy jó futás után, annyira fel vagyok dobódva, hogy hihetetlen. Tegnap pl. nagyon jó volt. Ma reggel már csak arra tudok gondolni, hogy mikor megyek legközelebb.

De sok minden kell hozzá. Tök jó másokkal futni, ösztönöznek, sokkal gyorsabban telik az idő, főleg ha végigbeszélgetitek azt a másfél órát.

Bár nekem még mindig nehezemre esik közben beszélni, a légszomj erősebb. Bár lehet, hogy amennyit alapból tudok beszélni, azt egy tüdő sem bírná futás közben. :)

Bár arra is rájöttem, hogy amikor pár hétig szinte csak másokkal futottam, nagyon vágytam már rá, hogy egyedül legyek. Egyedül a gondolataimmal, a zenémmel. Bár amikor hazaérek egy ilyen futás után, egy-két szám kivételével fogalmam sincs, hogy milyen számok mentek le. Arra meg főleg nem emlékszem, hogy világmegváltó gondolataim, ötleteim támadtak volna közben. :)

Vagy talán pont ez a lényeg, hogy nem gondolok semmire. Csak nézem a tájat, figyelek a lábam elé, hogy ne csússzak el.

Hóban futni különösen szép élmény volt.

Nem tudom mi visz előre, amikor már fel akarom adni 3 km után és mégis teljesítem a tervezett 17 km-t. Oké, hogy valami még motivál +5 km-ig, de +14-ig mi?? Fogalmam sincs, hogy mi ez, de tetszik. Az akaraterőmmel mindig is problémáim voltak. 

Van egy kérdés, amire határozottan mindig ez a válaszom: 2013.10.13.

Nem az, hogy hát ekkor szeretném, meg ha minden jól megy…. Nem… 2013.10.13. Akkor fogom lefutni az első maratonomat.

És sikerülni fog. Egyelőre olyan messze van, h nem kezdtem el tervidőt kitűzni, meg ki tudja mennyit javulok.

(Mióta ezt a bejegyzést írtam annyi változás történt, hogy neveztem a maratonra. Tervezett időnek 4:30-t adtam meg.)

Egy futóoldalon elég érdekes véleményeket/nézetet olvastam. Valaki szerint már a maraton elvesztette jelentőségét, nagyságát, mert már túl könnyen teljesíteni lehet, mivel az 5 és fél órás bruttó idő túl hosszú.

Ez a személy azt is írta, hogy szerinte aki 6-6:30-as kilométerek felett fut, annak a futását tulajdonképpen nem is szabadnak futásnak minősíteni. 

Amikor ezeket olvasgattam megint kicsit elkeseredtem. Nem vagyok gyors, sőt mostanában úgy érzem még jobban belassultam...

De én nem olyan futó vagyok, aki heti egyszer lefut egy szigetkört, azt is csak ideális időjárási körülmények között. 

Sokat kell még fejlődnöm azon a téren, hogy az ilyen véleményekkel ne foglalkozzak... Sőt, hogy ne legyek csalódott, ha nem sikerült olyan gyorsra a futásom, amilyenre szerettem volna, mert sokszor érzem úgy, hogy egyszerűen gyorsabban nem megy. 

Szeretnék gyorsabb lenni és hosszabb távokat egyszerre, de ehhez idő kell.

De nagyon tetszik ez a kép, amit ma találtam, ezt észben fogom tartani.